Valamit azért összeszedtem, ha mást nem, legalább egy megfázást, úgyhogy szombaton le kellett mondanom a családi programot, amit egész héten vártam, nagyon vidám hétvégém volt ennek megfelelően. Még mindig köhögök, igaz, lázam nincs, és a karantén kezdete óta ezt a két nap nátha, öt nap "valami van a torkomon" típusú köhögést negyedszerre játszom el, szóval nagy eséllyel nem koronavírus, csak... idegesítő.
Újabb hobbim van, festek. Nem sokat, legfeljebb hetente egy képeslapnyit, és ennek megfelelően még elég kiforratlan a technikám, de a befektetett energiához képest egész jól megy. Mondjuk a színekkel még mindig nem barátkoztam meg, amíg nem érkezett meg az aliexpressről rendelt szuper vízfesték készlet, kávéval festettem, és azóta még nem éreztem rá nagy kísértést, hogy tovább bonyolítsam a saját életemet. Az egyetlen, amiről magamtól is tudtam, hogy nem pótolhatom ki mással átmenetileg, az a papír volt, vettem rendes akvarellpapírt, elképesztő drága.
Az egészről egyébként Jud tehet, aki az idei Távolról indítás alatt rávett minket, hogy fessünk borozgatás közben, és bár az első kép még csak a környezetből derül ki, hogy a zöld paca nem fodros kel, hanem vízparti bokor, a második kép, egész jó lett. Már ahhoz képest, hogy a második képem középiskola óta, amit vízfestékkel készítettem, mert amúgy béna. De ebből úgy tűnt, akár még érzékem is lehet hozzá, és mivel egyáltalán nincs még elég hobbim, amire nincs időm, á, ugyan, egy sem, úgy döntöttem, hogy kísérletezem vele. Nagyon furcsa, mert minden, amit amúgy rajzolok, szinte csak kontúrokból áll... meg is lepett, hogy ez megy.
Szóval most újabb dologra nincs időm, úgyhogy jelentkeztem francia tanfolyamra és kéthetente versfordító műhelyre is.
