nem vagyok egy dr house

Először majdnem azt írtam, orvosi Sherlock, aztán rájöttem, erre pont van külön kifejezés. Na, szóval az nem vagyok, pedig talán megspórolhattam volna némi nyűglődést magamnak.

Már egy ideje bosszant, hogy miért fázom meg mindig, ha el sem hagyom a lakást, és már megint belekentem az arckrémet a szemembe, vagy biztos túl sokat nézem a monitort - elég lassan jutott eszembe, hogy valószínűleg inkább allergiás vagyok valamire, és az általános irritáción csak tovább ront az idei szárazság. Sőt, lehet, hogy a hosszú sétával sem az volt a baj, hogy csalóka még a napfény, és nem kellett levennem a pulóvert, hanem úsztam a pollenben a virágillatú réten, és nem a megfázástól viszketett estére már a fülem is belülről (márpedig ott elég nehéz megvakarni), hanem valami mástól. Jé. Ilyen eddig (vagy csak ennyire markánsan) nem volt, de hát tudom, hogy az allergia bármikor előjöhet. Ebédszünetben lementem gyógyszertárba, és most remélem, hogy ha lassan raktam is össze a kis mozaikot, legalább nagy vonalakban jól tettem, és pár nap múlva már jobb lesz. Majd ha egyszer visszatért az élet valami normálisabb kerékvágásba, nyilván ki kell ezt rendesebben vizsgáltatni, de most már azzal is kiegyeznék, ha nem folyna egybe a taknyom-könnyem, és nem viszketne a torkom.