Nem nagyon megy ez az otthonról dolgozás (főleg, hogy a felső szomszéd ma reggel végre megtalálta a fúrógépet, és nem tudok elmenni kávézóba dolgozni arra az időre, amíg levonul róla a barkácsláz) (és persze, két nap durva fejfájás után amúgy is pont erre vágytam), és nem segít a hangulatomon az sem, hogy a vasárnapot életem egyik legocsmányabb fejfájás-szédülés kombójával tölthettem. Hétfőn még eléggé kapaszkodtam az asztallapba az ötórás skype meeting alatt, de ma már csak kicsit másnaposnak érzem magam, ami sokkal szórakoztatóbb volna egy jó berúgás után.
De amúgy minden rendben, azt leszámítva, hogy ember ilyen kevéssé hatékony még nem volt a világtörténelem folyamán, és hogy mindenem fáj, mert egy elég ócska székkel sikerült itthoni munkaviszonyba vonulnom. A hibiszkusz virágzik, mint az őrült, hét közben skype-on kávézunk a szobatársaimmal és a többi tesztelővel, hétvégén a barátaimmal, sokat telefonálok a családommal, még mindig rengeteg kajám van itthon, bár gyümölcsért-zöldségért belátható időn belül el kell majd mennem (legkésőbb jövő héten, addig még talán nem visz el a skorbut! Persze vitaminból is feltankoltam két hónapra, szóval talán nem. Igazából csak kávét felejtettem el négyszer egymás után venni, pedig addigra már olyan jelentéktelen tételek is megvoltak, mint két liter gyümölcslé, ha netán arra szottyanna kedvem, vagy még négy palack bor, mert ezt nem bírom én ki józanul).
Mostanra talán már a múltheti náthaféleség is kezd levonulni, és mivel a kollégáim és családtagjaik még nem kezdtek robbanásszerűen tovább fertőződni, feltételezem, tényleg nátha volt. Azért pár napig próbálok még itthon maradni, és nem teleprüszkölni a liftet, bár ha továbbra is ennyit fúr a felső szomszéd, lehet, hogy simán világgá megyek.
