Az irodában kihirdették a kötelező félkarantént, azaz A hét, B hét rendszerben minden szobában csak a kollégák fele lehet benn egyszerre, de aki akar, annak nem kell bemennie. Én hétfőn kipróbálom, bírja-e az itthoni infrastruktúra az otthonról dolgozást (van egy elég izmos mobilnetem, de azért az még csak mobilnet) és remélem, hogy bírja, mert már attól idegösszeomlást kapok, hogy az 1-es villamosra és a kék metróra gondolok, hát még, hogy naponta kétszer utaznom kell velük! Hétfőn meglátjuk. Persze addigra még ki is törhet rajtam a koronavírus, vagy bármi más, három napja fáj a fejem, és nem tudom, az időjárástól, a stressztől, attól, hogy idegességemben mindig irtózatosan befeszítem a vállam és a nyakam, vagy ez már maga a kórság. Itthon persze ezzel együtt is lényegesen kevésbé szorongok, az a helyzet. Ha tudnék itthonról dolgozni, az sokat segítene, bár kérdés, hogy mikor kezdek el megveszni az emberi társaság után, és akkor mi lesz (nem vettem én ehhez elég bort, azt hiszem).
Kicsit azért örülök, hogy nem most fordítom a Tizenegyes állomást, így is kellemetlenül sokszor jut eszembe.
