Nyilván nem gyógyultam meg az úszásoktatásra, sőt, a hévízi hétvégére sem, pedig tófürdő!!! És úszkálhattam volna a tavirózsák között!!! A jégmadarakkal!!! De ehelyett csak kintről néztem a vizet, és nyilván azt sem kellett volna, mert hétfőre pompásan belázasodtam, és azóta is csak köhögök és alszom. Néha pedig szenvedek, mert az amúgy is nyomorult gyomromat kikészíti az antibiotikum, de hát a dolgok, amik a légutaimban laknak, igazán indokolják az antibiotikum alkalmazását.
Persze legalább alszom (Hévízen nem nagyon sikerült, múlt héten simán eldobtam egy napi alvást úgy összességében) és olvasok, begyűrtem két könyvet, és sokkal nyugodtabb lennék, ha nem épp ezen a hétvégén lenne a lefoglat és kifizetett és teljességgel lemondhatatlan athéni út apámmal. De mikor máskor lenne, olyan nagyon elegem van belőle, hogy még elutaznom sem sikerülhet úgy, hogy jókor és jó legyen.
