Nézzük csak: az elmúlt két hétben letudtam:
- egy céges korcsolyázást, szervezésestül (és most először volt, hogy kollégák, akik velünk jöttek, kifejezetten leváltak rólunk, és nem velünk itták meg a szokásos forralt bort, hanem csak azért is külön, ami szerintem eléggé bunkó dolog, és el is vette az egésztől a kedvemet)
- az új Star Wars filmet (nekem tetszett)
- egy könyvbemutatót (Michael novelláiból nem mindegyik jön be nekem, de a Making Soup in Budapest pl. zseniális)
- egy baráti sörözést (amiből borozás lett, és sajnos már nem volt erőm tovább menni a többiekkel, hogy megtudjam, mit tartogat nekem a jövő a cyberpunt tarot szerint)
- egy baráti vacsorát a whisky és a haggis jegyében (a Glen Ord az új találat, aminek kifejezetten emlékszem a nevére)
- egy érettségi találkozót (hát, az exem lényegesen többre vitte a világban, mint én, bár már huszonöt éve is sejteni lehetett, hogy így lesz)
- egy családi ebédet öcséméknél (apám hozott pompás breton palacsintát)
- egy baráti fadíszítést és lakomát (kacsa rilette! Pácolt lazac! Házi fagylalt! Dedikált Ezüstkéz!!!)
- egy ottalvásos családi karácsonyozást, három kiskutyával (Csipke egy hónapja költözött a nővéremékhez és nagyon aranyos, mostanra már jól összebarátkozott Kaviccsal és Mandulával is)
- egy nagy-nagy sétát a Margitszigeten (elég meleg volt ahhoz, hogy a napsütésben ücsörögve fejezzek be egy rajzot, miközben a Húsvét-szigeti civilizáció bukásáról hallgattam egy nagyon érdekes podcastot; és nem, nem azért omlott össze, mert túl sok szobrot faragtak, hanem amiért mindenhol máshol)
- egy sörözést az Ékszerészlánnyal (gyenge vagyok, két korsó sörtől berúgok, de jó volt látni)
- egy látogatást Aquincumban (nem is tudtam, hogy óbudai lakosként nekem ingyenes! Vagy hogy van saját Mithraeumunk)
- egy látogatást a gasztroenterológián, és egyet az ortopédián (még mindig nem tudni, pontosan miért fáj a gyomrom, de már egész sok szempontból megnézték)
- három filmet a karácsonyi vacsora közben (az első Jack Reacher kellően pörgött, a Szemfényvesztők szerintem parasztvakítás, az Újra otthon pedig nem meri bevállalni, hogy egy negyvenéves nő összejöjjön egy huszonhét éves sráccal, pedig fordítva bezzeg mennyire Hollywood-kompatibilis lenne még egy ötvenes férfi egy húszéves lánnyal is)
- egy könyvet (nem, még a kedvenc íróim egyikének sem nézem el, ha a könyv kétharmadánál az egyik nézőpont-karakter főszereplőt teljesen értelmetlenül megöli egy dramaturgiailag egyáltalán nem felépített, abszolút véletlenszerű jelenetben egy névtelen mellékszereplő; nem véletlenül nem szokás ilyen jelentős szereplőt így és ilyen korán likvidálni, itt is teljesen agyonütött minden további konfliktust)
- tizennégy állatos csomót (némelyik szép lett)
