A csütörtök, az nagyon keményen kezdődött, a lábujjam összeakadt az átellenes pizsamaszárral, és akkorát taknyoltam fejjel előre, hogy ihaj. Később szerencsére kicsit jobb lett, persze ha ebben az ütemben haladt volna a nap, már rég (úgy másfél napja) nem élnék. Megnéztem az új Star Wars filmet, elégedett voltam vele, az előzőhöz képest egész koherens volt, és sokat segített rajta, hogy 1. a nagy vicceskedések helyhiány mellett kimaradtak, 2. az aktuális mókás cukormókus nem egy anime-szeműre átrajzolt hörcsögmadár volt, és még annyit sem szerepelt, mint a porgok.
A karácsonyi szünetre olyan nagyszabású terveim vannak, mint hogy elolvasom az új Guy Gavriel Kay könyvet (már a második fejezetnél tartok!) és esetleg valamit a Hugo-paksamétából is, hogy sajnálhassam, hogy nem szavaztam. A korcsolyázással is kacérkodom egy kicsit, bár igazából az egyedül nem olyan vicces, és tulajdonképp társaságban sem az igazi (nem is tudom, hogy szeretek-e egyáltalán korcsolyázni, de egyre gyanúsabb, hogy nem; ezért szervezem én a céges korcsolyázásokat). De az is lehet, hogy csak alszom, végtelen napokon át, megállás nélkül és sokáig. Felkelni úgyis borzalmasan veszélyes!
