még mindig nem az igazi

Hétfőn még mindig volt, aki kabátban ült a szobában, rajtam annyi harisnya és farmer és zokni volt, hogy kibírtam dupla pulóverben. Elég nyomasztó a kilátás (teljes hiánya) (mármint szerintem a félkész épületszárny szemben azért nem nevezhető kilátásnak), de a mellettem ülő már annyit nyüszögött a falanszterről, hogy lassan puszta dacból megkedvelem az állványzatot és a nyers betont.