Pénteken hazafelé vagy ötven percen át álltam a hídon, és idült vigyorral néztem a hajókat - és oké, szeretem a hajókat, és lenyűgözően ragyogtak a késődélutáni színek, de azért azt hiszem, ez leginkább csak azt mutatja, hogy istentelenül fáradt voltam. Szombaton aludtam is több részletben tizenöt órát, aztán vasárnap este pedig kitört rajtam a rettenet nátha, amitől nem lehet aludni sem. Ezek után öröm volt bejönni a fűtetlen irodába, és azt most már nem is tudom, a szokásos kettősfront miatt van ilyen erősen migrén jellegű szédülés-fejfájás kombinációm, vagy az idegességtől. Most már binaurális gyógybizsergét hallgatok youtube-on, hátha az használ (a legerősebb fejfájáscsillapítóm lepattant róla), vagy legalább nem hallom a szobában eluralkodott hangzavart (munkáról beszélnek, de tehetnék kicsit halkabban).
No de azért a betonpalotán kívül is van élet (amúgy nem is értem, miért tettem úgy legutóbb, mint aki nem szereti a nyers betont, amikor aztán rendre elolvadok az élhetetlen, de csodálatosan geometrikus francia lakótelep-szörnyetegektől), igaz, főleg alvással és tömegközlekedéssel töltöm. Megpróbáltam egyik este hajóval hazajutni, de annyi turista volt a fedélzeten, hogy féltem, elsüllyedünk, és a következő megállónál le is szálltam. Azért szép volt. Rajzolok munkába jövet-menet, ilyeneket kombinálok belőle, ennél jobb nem lesz, rosszabb viszont egy csomó van már.
Most elmegyek, és bekenem az egész fejem mentaolajjal, hátha attól jobb lesz.
