hideg is volt, tél is van

Volt hideg és nagyon hideg is, aztán esett az eső, és egy ponton inkább visszafordultam, és nem mentem el ír népzenét hallgatni, mert nem voltam benne biztos, hogy három órával később vissza tudnék jutni a buszmegállóba a már akkor is életveszélyesnek tűnő tükörjégen. Később és lejjebb rettentő hanyatt esés helyett igen elegáns térdre siklást mutattam be egy alattomos jégcsíkon, melynek következtében egy jóindulatú fiatalember talált nekem egy telefont, ami pont ott hevert az esőben, ahol én nem estem el, a telefont leadtam egy közeli gyorsétteremben, én pedig elsőként érkeztem meg valaki más születésnapi sörözésére. Másnap hajnalban az Öt Sereg Csatájára kellett többször egymás után felkészülnünk álmomban, azt a változatot jobban szerettem, amikor a fűben heverészve vártuk, hogy megérkezzen kis csapatunk negyedik tagja, és addig százszorszéppel dobáltuk egymást. Szerintem vagy a Hey Johnnie Cope ártott meg, vagy az O'Neill induló, esetleg az ír és a skót függetlenségi törekvéseket  szépen egyesítő Donald McGillavry. Tudom, tudom, a Rákóczi szabadságharcról kéne hasonló nótákat hallgatnom, de azokban senkinek sincs ennyire vicces skót kiejtése.