Közben már megint hazaértem, újabb rövid, ám annál kellemesebb útról: Edem meghívására és jóvoltából megnéztem a második legnagyobb magyar várost, és ellátogattunk Exeterbe is, és végre törlesztettem egy közel tizennyolc éves adósságot, és bementem a nyamvadt katedrálisukba. De mi az, hogy! Úgy bementem, hogy koncertet is néztem benne. És hát meg kell mondanom, hogy annak idején, 1997-ben nem hittem volna, hogy épp az Anathemát fogom megnézni az ódon boltívek alatt,, amikor legközelebb erre járok, mondjuk 1997-ben rengeteg dolgot nem hittem volna, és a többségük nem ilyen vicces és nem ilyen vidám.
Az út pompásan sikerült, majd még fogok róla bővebben is, és képekkel (haha, naná) (ööö, a tavaly májusi liverpooli képeknek már több, mint a felét megcsináltam!) (van egy kis lemaradásom?), aztán hazaértem, és nem egész egy nap után megint eluralkodott rajtam a világvége és a reménytelenség, megoldottnak hitt problémák jönnek vissza, mint valami gagyi főszörny egy gagyi horrorfilmben, csak itt kezdenek tényleg megenni egészen.
Amúgy pedig itt a tavasz, pillanatokon belül egy éve tolom napi szinten a tartalmat a csomós-kaleidoszkópos tumblrre, a szomszéd asztalnál ülő kamaszlány nyakában medál helyett egy csinos felespohár fityeg, jó ötlet, bár én gond nélkül iszom üvegből is.
