csak egyszerűen

Szóval az úgy történt, hogy még decemberben kitaláltam, hogy majd akarok miniképregényt csinálni, mert bár nagyon megnyugtat, hogy rajzolhatok csomózott lábú állatokat (baszki, a múlt hét nagyon gyenge volt, mert csak hármat csináltam*; és hát az a gond, hogy egy ideje már azt is feladtam, hogy de legyenek egyszerűek, és nyugodtan tekerem rájuk a vonalat) de néha valami olyasmit is érdemes lenne rajzolni, ami más, és amitől esetleg fejlődhetek. És nem csak abban, hogy most már egészen sok ponton rájöttem, hogyan kell az állatcsomózási folyamatot egyszerűsíteni, és ami másfél éve még két napig tartott, az ma már megvan két óra alatt.

nem kellene befonni a füleit is?**

Meg különben is, miniképregény. Egyszer, úgy egy éve volt olyan, hogy miközben épp szokás szerint vállalhatatlanul közhelyes történetekkel szórakoztattam magam, az egyik részét teljesen és tökéletesen elnarráltam kis fejemben négy oldalon, képregényben – mármint az egyik szereplő tette, mert ez volt a dolga, e z egy olyan történet volt, amiben emberek képregényeket rajzoltak, de én panelről panelre láttam, hogy működik, és igen elégedett voltam vele, azt leszámítva, hogy nyilván képtelen lennék megrajzolni. De a fejemben megvoltak a színek, a kontrasztok, láttam, hogyan néz ki egy végig sms-ezett vonatút, a városnézés, a kávé páráján túl csak valami maszatként megjelenő reggel – képtelen lennék megrajzolni, de látom magam előtt, és jónak tűnik (és azt kell mondanom, hogy egyértelműen a Gunnerkrigg Court dinamikája hatott rám a legjobban). De hát az én rajztudásommal, á, ugyan, és ráadásul ehhez rá kellene jönnöm, hogy működök színesben, és pillanatnyilag ez a Mount Everest meghódításához hasonló feladat lenne, oxigénpalack és serpa nélkül. Mondjuk képregényeket többnyire oxigénpalack és serpa nélkül rajzolnak, sőt, lehet, hogy úgy könnyebb.

No de hát januárra azt is kitaláltam, hogy mi lenne a történet, és kaptam a húgomtól egy zseniálisan csodaszép kis noteszt, és gondoltam, hogy, na, majd abba akkor rajzolok.

Csak hát kicsi. És gondoltam én, valahogy ki kell találni egy olyan narrációs megoldást, ahol működik az, hogy a a történet nagyját (bár nem egészét) elmesélő panelek egyforma méretű, kicsi képek. Ami ugye monoton. Mindenképp elég esetlenül tagolja a történetet. Egyforma hangsúlyt ad a képeknek, és ezzel például nagyon megnehezít bármiféle ritmusváltást, márpedig a történetmesélésnek és a jó HC számnak ugyanaz a titka: időnként ütemet kell váltani.

Aztán vettem egy tál krumplifőzeléket, és megvilágosodtam, és nagyon rövid ideig nagyon örültem az ötletnek, majd rájöttem, hogy egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy az egész úgy működik, ahogy én most elképzelem, valamint…

…most akkor komolyan ki kell találnom csak emiatt a történet miatt egy teljes játék/jóskártya rendszert? Jó, látom az alapokat, azt nagyjából össze kellett rakni a nagy mese vallási hátteréhez is, megvannak az archetípusok, az elemek, de azért na. Eleve, milyen kártya az, ahol színenként van hét azonos erősségű lap? Hogy működik? Jó, itt lehet azzal kezdeni valamit, hogy mind a hétnek vannak tulajdonságai a színükön túl is, és lehet belőlük kombinációkat összerakni, és azt különben sem látjuk soha, hogy ezekkel a paklikkal játszanának (eleve már a szomszéd országban nem kétszer hétszer három lapos a kártya, hanem kétszer nyolcszor hármas, és akkor még az elő sem került, hogy létezik egy-két olyan pakli is, ahol a nyolcadik hármas nem a Holló, a Fia és a Lánya, hanem a Holló, a Sas és a Sólyom) (miért nem csomóztam össze, teszem azt, három mosómedvét ehelyett? Ó, hogy igazából eközben csomóztam őket össze). A történetmeséléshez viszont a másik irányba kell elmenni, kitalálni a szimbólumokat, a kirakásokat, amik jelen esetben nem jóslásra szolgálnának, hanem arra, hogy egy traumatizált kamasz valamire (a kártyák elrendezésére) fel tudja fűzni a gondolatait, és el tudja mesélni, mi történt vele.

Chtulhu-bajszú mosómedve rohadt halat eszik

És igazából lehet, hogy ez az egész egyáltalán nem működik úgy vizuálisan, ahogy elképzeltem. Sőt, sajnos elég nagy esélyt látok rá. És technikailag egyáltalán nem vagyok én arra felkészülve, hogy egy szereplőket és helyszíneket felvonultató történetnek nekiessek. Az egyetlen reális az egészben az az, hogy legfeljebb 4-5 oldalas „fejezetekben” gondolkozom, és legfeljebb négy fejezetben. Már elkezdtem összeszedni hozzá a referenciákat (milyen hajóval mehettek? Mégis, milyen madarak laknak a romvásorban? Egyáltalán, milyen a romváros? És hogy néz ki a főszereplő? Mármint azon túl, hogy fiatal és magas), de azért jellemző, hogy mennyi eszem van.

Akartam rajzolni valamit tollal, papírra, és most előtte terveznem kell hozzá egy helyi tarot-t. Teljesen megértem az öreg Tolkient, hogy addig semmi nem ment, amíg a tünde nyelvek történeti változásokból származó, szabályos eltéréseit papírra nem vetette. Hogy írhatnám meg, mi történt velük, ha nem tudom, miben változott a lehetséges szótagok felépítése, és mit tartanak Nagy Arkánum helyett.

Mondjuk térkép, az még nincsen.***

*Ez valójában értelmetlenül sok. Az állatpárokból összelegózott körökkel együtt már kétszáz fölött vannak az összefont jószágok. KETTŐSZÁZ fölött. És, ööö, izé, most komolyan. Oké, hogy ebből van kb. tíz, ami csak elméleti lehetőségként van beírva, mert végül lusta voltam már összetolni az elejét a végével, de akor is. Minek?

**NEM

***Leginkább azért nincs, mert komolyan kell azon dolgozni, hogy ne legyen nagyon Európa. Viszont ha azt ott áttesszük oda, és azt meg oda, akkor ott az éghajlatok nagyon nem lesznek rendben, miért kellett nekem pont annyit figyelnem földrajz órán, hogy lássam, mi a gond, ahhoz viszont keveset, hogy meg is tudjam oldani? És a nevekkel is kéne kezdeni valamit***, mert a más vallású sivataglakóknak a legkevésbé sem kéne arabnak lenniük. Legyenek inkább… walesiek. Azokhoz illik a szárazság és a meleg.

****A nevekkel amúgy is kéne kezdeni valamit, sőt, kifejezetten sok mindent kéne velük kezdeni. Túl nagy a kísértés, hogy átgyaluljam őket azzal a kevéssel, ami nyelvtörténetből megmaradt, és nesztek, itt van három jellegzetes változás, minden Kirchéből lesz church, osszátok be. De a nevek láthatóan ennél bonyolultabb szabályok mentén torzulnak.