Ülök a világ leghosszabb kávéjával, nagyon álmos vagyok és nagyon szétszórt, képtelen három mondatnál hosszabb egységekben gondolkozni, bár amikor azon kaptam magam, hogy a piros noteszemet díszítgetem rézszínű üvegkontúrral, na, az még engem is meglepett. Ráadásul elég csúnya lett, mert a rézkontúr régi, félig beszáradt, kis göbökben jön, de a notesznek nem ártott sokat, két és fél éve hányódik a táskámban, mind a nyolc sarka lekopott már. De még mindig van benne rengeteg üres hely, szóval alighanem most már használni fogom, amíg szét nem esik, vagy el nem vesztem. Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt kopik le róla a kontúrfesték, és milyen lesz. És hogy ha nagyon nem tetszik, mivel festem majd le.