Le vagyok ám itt maradva mindennel, szóval miután hazaértem a csodálatos sajtok és pompás marhahúsok hazájából, elmentünk színházba is, és meglepően zseniális volt, én mindig félek tőle, hogy a színházban művészkednek, holott én szórakozni akarok, de ez tényleg nagyon jó volt.
Aztán dolgok kicsit összeomlottak, és akkor egy ideig ahelyett, hogy haladtam volna bármivel, ültem és néztem a falat, időnként dolgokat vágtam hozzá, időnként meg bőgtem, ez mind nem volt produktív,d e a dolgok kicsit mintha a megoldás felé tolódtak volna, csak nem tudom, most meg minden sok, az akaraterőmet kivéve.
Söröztünk is, és ettünk addiktív kockasajtokat, és életemben először megettem egy fél thai ételt pálcikával, az úri közönség jól mulatott, máskor pedig pörkölteket feleztünk el, és egyáltalán, közben dolgoztam, mármint amikor épp nem a falat bámultam, meg tárgyakat pusztítottam el. Szerintem vissza kéne térnem a zsebbe férhetős naptárakhoz, hogy legalább tőszavakban felírjam valahová, hogy mikor mi történt, bár az az igazság, hogy a 94-es tőszavaiból például már a negyedét sem tudom dekódolni, annál többet pedig lusta lennék bármikor írni bármiről, szóval azt hiszem, mégsem lesz pontosan dokumentálva az életem (nem, nem, a dolgok hetven százaléka úgysem kerül elő sem itt, sem a facebookon, sem a twitteren).
