A szállás remek volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, lehet vinni gyereket, kutyát, kemény barlangásztársaságot is. A jókora családi ház felső emeletén egész nagy csapat elfér, és a háziak lenyűgötzően barátságosak. A pincében található interaktív pálinkamúzeumban mindenből van egy kicsi: meggyel ágyazott szilva, datolyán és mézen érlelt körte, de a marconáknakk akad karcos, férfias házipálinka is.
Első este Woof és a házigazdánk, Csaba közösen főztek bográcsban marhapörköltet, miközben mi a hőségre való tekintettel irtózatos mennyiségű rozénak vetettünk véget. A pörkölt aztán kellően megalapozta a további borok helyét, és kedvenc Cégtársammal éjjel kettőig beszélgettünk, sőt, utána még a maradék bort is visszatettük a hűtőbe, és a lépcsőn sem estünk le.
Másnap reggel az erkélyen kávézva néztük, ahogy az addig békésnek tűnő háziúr fegyvert ragad, és irtóztató mészárlásba kezd a baromfiak között. "Jaj, de hát még a csőrét is befogta, hogy ne panaszkodjon", jajgatott a szárnyas helyett AnnGel, ám Brainoiz nem mentette meg a szerencsétlen jószág életét - ő arra hivatkozott, hogy nincs nála a minden szuperhősséghez kötelező köpeny, de igazából mind tudjuk, hogy ez azért volt, mert nem ír. Ha már úgyis egész hétvégén mindenre az volt az érvünk, hogy Brainoiz nem ír. Talán csak a vonat nem azért késett.
Miután megreggeliztünk az előző délután szerzett, húszfős társaságra méretezett készletekből, Csaba levitt minket Csopakra, és a hőségrekordban nekiálltunk a vonatozás nehéz mesterségének. A MÁV láthatóan nem érezte még szükségét annak, hogy egy ilyen mellékes turisztikai célpontra, mint a Balaton, mondjuk ne ugyanazokat a vonatokat küldje, amiket 1980-ban: nagyon helyre kis időutazás volt a dolog, csak nem a jobbik fajtából, hanem abból, amikor az ember két réteg ruhán át is ráolvad a műbőrre.
Badacsonyban felkapaszkodtunk a hegy derekára, és beestünk egy pincébe, ahol egész addig ültünk, amíg mindenki át nem fagyott (pedig azt hittem volna, kézenfekvő gondolat, hogy ha stabil 15 fokos pincékbe készülünk, viszünk kardigánt, de nem), aztán leereszkedtünk a csodás terasz-lugashoz, ahol méhek döngicséltek a szőlővirág között, félérett fürtök lógtak mindenütt, és minden pillanatban fotogén volt a Balaton. A ház dark fantasy írója egy kicsit szerette a kamerát, ebből születtek vicces képek is, amin szerintem Nosferatura, az érintett szerint viszont egy tébolyult robotra emlékeztet. Szőlőlugasban.
Hazafelé még megálltunk fröccsözni és hideg bodzaszörpöt inni Csopakon, aztán visszatértünk a bázisra, ahol irreális méretű bőségtál várt minket a házigazdák jóvoltából. Azt hiszem, ezen a ponton megbocsátottuk a reggeli gyilkosságokat is, mert kevés jobb dolog van a friss, ropogós csirkecombnál (esetleg a zöldfűszeres tejfölös szósz, a pikáns tepsis krumpli és a friss zöldségek). A másnap reggeli indulásra való tekintettel ezúttal már csak éjfélig borozgattunk, jóval visszafogottabban, és szerencsére ezúttal sem esett le egyikünk sem a lépcsőn, sőt, volt, aki utána még hosszan olvasott.
Vasárnap aztán az ég egybeolvadt a betonnal, megálltunk egy benzinkútnál az elhagyatott Birka csárda mellett, majd elértünk haza, és ennyi volt. Ha jól emlékszem.
