Épp megvonom magamtól az internetet, meg magamat az internettől, hátha akkor hatékonyabban küzdök a nyomasztó könyvvel, de persze a sors aljas, és ilyenkorra időzíti a halaszthatatlan-azonnal+válaszolandó emaileket, amiket persze nem küldenek el időben, és ettől ideges vagyok, és megint estére halasztódik a munka, és éjfélkor aztán ott fogok ülni nyakig vérben valami sáros csatamezőn (már mintegy húszezer skótot mészároltam le), és ilyenkor valahogy semmi sem tűnik jónak, az sem, hogy még egy kávét megigyak.