Sejthettem volna, hogy valami nem stimmel a mai nappal, a reggelimmel kis híján sikerült felgyújtanom a lakást, aztán kikergettem a füstfelhőket, de délután és azt követően sosem világosodott meg többé a monitorom, anélkül pedig elég érdekes és merész dolog lesz dolgozni (vakon megnyitok valami programot, oszt' szöszmötölgetek benne), szóval azon merengek, hogy még kész szerencse, bár nem hittem, hogy ilyenem is van néha, hogy több hét kihagyás után épp tegnap mentettem át a fordítást a pendrive-omra, mert bár ugye az adatok szerencsére nem semmisültek meg, legalábbis feltehetően csak a monitor sötét, a gép morog, ahogy kell, de most baromi nehézkes lesz levakarnom azt a sok mindent az én bölcsész képességeimmel a vinyóról; szóval a világ meg hagyjonmárbékibe, és nem lehetne-e, hogy tényleg, nem akarok monitort venni, whiskey-t akarok venni, és bekúszni az asztal alá, ír kesergőket énekelni, vagy valami olyasmit, amitől legalább a csinosabb arculatát mutatja ez az utálatos, szürke tél.
Egyébként tegnap kiválót kávéztunk és söröztünk, szóval azért nincs még veszve minden, csak nyűgös vagyok, és süssön ki néha már a nap.
