Ilyen klasszikus belterj-iváson sem voltam ki tudja, mióta már. Rengetegen voltunk, de persze még többen hiányoztak, ez az egész szövevényesség itt már akkora, hogy ha mindenkit el akarnánk rángatni, egy sportcsarnokot kéne kibélelnnk. Persze sejtésem szerint senkit sem érintene meg a Szentlélek, de már többször bebizonyosodott, hogy a túlzott alkoholfogyasztástól is lehet nyelveken beszélni, szóval.Megvitattuk azért Kaviccsal a nyugati fantasztikum helyzetét, ittunk feketecseresznye pálinkát mergenccel, később tovább is álltunk, és ugráltunk EMF-re, bár mire eldöntöttük, hogy most egyáltalán és ugrálni fogunk, már kis híján vége volt a számnak. Hazafelé megálltunk hot dogot enni, szinte még az annál is régebbi, fényes szép időkben, bár ez már nem az a lilahagymával és csalamádéval felturbőzott igaziság volt, csak valami imperialista karvalytőke - de azok a pirított hagymadarabkák, hmm, azok sokat mentettek a megítélésén.
Mondjuk utána szombat este még a halálomon voltam, de hát nem lehet minden tökéletes.
