előtte, utána, szilveszterkor

Az volt, mint az évben egyébként sokszor máskor, hogy átballagtam Métely és Búvárzenekar szerény hajlékába, bár sokszor máskor szerencsére nem robbantanak körülöttem petárdát és tűzijátékot és villamost és még mit nem. Ettünk és ittunk, és beszélgettünk is, és láthattam végre Ralist, aki három és fél hónapos létére jókedvűen tűrte, hogy elragadják szüleitől (Nelis és Raon), ellenben Búvárzenekar mélységesen rettegett tőle.

Előtte találkoztam J.-vel, egy könyvesboltban, mert ott van fűtés, később rájöttünk, hogy könyv is, de akkor már mindegy volt, mert vett magának egy borzasztóan nagy és borzasztóan nehéz szakácskönyvet. Nekem pedig egy füzetet - azt a füzetet, amit most már több, mint egy éve rituálisan mindig megnézegetek ebben a könyvesbolt-láncban, hogy majd ha egyszer lesz pénzem (de nem, mert akkor hamburgert veszek és kávét), és milyen szép, és milyen gyönyörű. És most nekem is van itthon egy, egyelőre kicsit félek tőle, szerintem el fogom rontani, ha írok vagy rajzolok bele (mert J. addig kutatott, amíg nem talált egy simát, hogy rajzolhassak is). Utána pedig elmentünk a fokhagyma és a chili otthonába, ahol látványszakácsok főzik a pennét, a mi látványszakácsunk konkrétan megijedt tőle, hogy mennyi chilit kérek az arrabiata szószomba.

Utána voltam céges sörözésen, jártam ki cigizni a többiekkel (mint a nagyok), nagyon hideg volt, viszont kiváló hangulat és hawaii pizza és sör. És a sörözésnek végül is ez a lényege.

Amúgy nem tudom, ez a 2009. egyelőre nem mutatott sok biztatót, továbbra is lusta vagyok, és hiába ettem újévkor a lencsét, még nem érkezett meg a várva-várt vagyon. (Persze lehet, hogy babonailag nem tett jót, hogy bánatomban kacsamájpástétomot majszoltam, elvégre a szárnyas elrepül a szerencsémmel; de amúgy sem hiszek ezekben, már 2008. sem az első napjára emlékeztetett, máskülönben az év egy részét kellemes Guinness-ködben töltöttem volna, és nem.)

Közben elkezdtem valamit keresni a wikipédián, és tudom, hogy nem a világ legmegbízhatóbb forrása, de most először megijesztettek azzal, hogy a sok spárgától köszvényt lehet kapni, aztán megnyugtattak, hogy a meggy viszont nagyon jó köszvény ellen, ezek szerint nem véletlen, hogy körülbelül ugyanannyit eszem belőlük (ez úgy leginkább rengeteg, úgy kell visszafognom magam); hú, hát ez meleg volt, de azt hiszem, mégsem leszek köszvényes. Az aktív spárga-függőség egyébként elég hatékony a felfázás ellen, saját tapasztalatból mondom, jobban bevált a különféle áfonyáknál is, pedig hivatalosan és elsőre azt szokták javasolni. Amatőr természetgyógyász rovatunkat olvashatták, köszönöm a figyelmet.