Gondoltam, hogy írok majd minden okosat és érdekeset, de ehelyett az van, hogy nagyon hideg. És nagyon fázom, és éhes is vagyok, mindig, de nem kéne ennem sem, szintén mindig, és ettől nyűgös is leszek, ugye, ez most meglepő?Az írásról akartam egyébként okos kis dolgokat összeszedni, mert még a születésnapomon érkezett egy hasonló témájú könyv (Samuel R. Delany: About Writing ), és az a zseniális benne, hogy szinte egyetlen technikai tippet sem tartalmaz, legfeljebb a végén valamit a központozásról (magyar olvasónak külön érdekes egy angol központozás) (egyébként igen). És mégis működik, hogy azt mondja, nézd, a betűvetést sem tőlem akarod megtanulni, éppígy ne várj trükköket sem, ez nem az a könyv - de arról szívesen írok, hogy mi a véleményem erről vagy arról a jól körbejárható jelenségről vagy példáról, és aztán vagy tovább gondolkozol rajta magad, vagy már az első tíz oldal után visszaküldted a könyvet.
Számomra a könyv legérdekesebb része az volt, ahol kifejti, hogy párbeszédben illik használni a "said" -et, elvétve az "asked" -ot, (az "answered", "told", "called", "yelled", "shouted" és "whispered" is maradhat) de minden más csúnyán archaikus. Igen, még a "shrieked" és a "grunted" is. Mint minden műfordító, én is éveken át fogtam a fejem, hogy az amerikai szerzők (ez főleg rájuk jellemző, az angolok olykor kicsit "archaikusabbak") mind gyengeelméjűek, fantáziátlanok, és a szókincsük egy betűlevesével sem ér fel - erre kiderül, hogy náluk ezt így tanítják.
Azért annak örültem, hogy egyes spanyolviaszokat magamtól felfedeztem már egyetemista koromban, például az angol költészet sokszor szándékolt köznyelviségét - azért ez lehet, hogy már inkább a langyos víz kategória - és ez már akkor is tetszett, hogy az angol költők jelentős része szeret köznyelvi lenni, és beszélgetni az olvasóval. Persze ez szavanként átlag fél szótaggal, egy erősen izoláló (nem ragozó, hanem szórendező) nyelvben azért nem kihívás még kötöttebb formák mellett sem. Magyar fordításban ezekből születnek a látomásos költőiesség vagy a "Tarzan nem ismerni nyelvtan" különösen kínos esetei.
Aztán olyan sokkal prózaibb spanyolviaszokat is felfedeztem, mint hogy télen érdemes az asztal mögötti radiátorra tenni a teát, sokkal lassabban hűl ki - de ez már inkább a langyos tea kategória.
