Szombaton kihasználtam a leárazásokat, és vettem egy farmert - tökéletesen olyan volt, mint amilyet akartam; bő szárú, sötétkék csípőnadrág, és csak négy napi hamburgerezésről kellett érte lemondanom.Hétfőn már fel is vettem, és akkorát estem benne, hogy azonnal megszűnt a térde. Meg kicsit az én térdem is.
Az elmúlt hat évben összesen háromszor estem el úgy igazán látványosan, nagy ívben repülve (egyszer egy lépcsőn le), hogy el is szakítottam valamit (harisnyát is csak egy helyben állva szoktam).
Mind a három esetben egy vadonatúj nadrág volt az.
Mind a három nadrágot ugyanott vettem.
Vettem ott szoknyát is, felsőt is, jó néhány örök kedvencet, de kezdem úgy érezni, hogy ez már valami átok ezekkel a nadrágokkal, hogy nekem ott és nadrágot nem szabad, mert akkor ez lesz a vége, márpedig utálok elesni, utálom beverni a térdem, és elszakítani a nadrágomat. Elmúltam én már öt éves! (Bár azt hiszem, szeretni azért akkor sem szerettem az ilyet.) Azt hiszem, valami vidám, hippi virágocskával fogom befoltozni a nadrág térdét, bár akkor hogy veszem fel dark gótuláshoz? Hmm, lehet, hogy inkább egy plüss denevérrel oldom meg a dolgot... vagy hagyjam így, elvégre mégis vén grunger vagyok?
