...a dolgozók sorából, átmenetileg, ami azt jelenti, hogy a fordít-takarít-fordít-takarít sormintából a pislog-káromkorik-pislog-káromkodik fázisba értem, de most már szeretnék egyszer aludni is, nagyon.
Miután Bajbarszt, minden mamelukok szultánját mérgezett kumisszal kivonták az egyenletből, idővel átvette a szimpatikus rabszolgahadsereg és a helyi birodalom irányítását régi jó bajtársa, Kalavun. Guillaume de Beaujeu templomos nagymester a velenceiek szekerét tolja, és Akkon eleste is vészesen közelg.
Jobb sorsra érdemes hősnőnk, Elwen Nincsvezetékneve az erre nagyjából legalkamatlanabb ember karjaiba menekül ifjúkori szerelme munkamániája miatt (ezen a ponton éreztem némi rokonságot, bár nem vagyok magas, rézfürtű walesi szépség), ifjúkori szerelme munkamániája során arab fűszeresnek álcázza magát, tervek esnek kútba, később emberek is.
Kapcsolódó kutatásaim során megtudtam, hogy az igaz muzulmánnak kötelessége szeretni a szépet, Mohamed kifejezetten fésülködéspárti volt, és Mekkába csak rendes muzulmánok léphetnek be, törvényileg is.
Az alternatív valóságban befejeztem a könyv rám eső részét, rendet raktam a lakásban, az egészségesnél szorosabb viszonyt alakítottam ki a Domestosszal, a baljós nyűgre való ösztöneim továbbra is hibátlannak bizonyultak, volt ujjlevágós családi horror (célszerszám: a bejárati ajtó), közel ép ésszel túléltem első komolyabb szállóvendégemet (földtörténeti korok óta), keringőztem 3/4 részegen egy 4/3 részeg írszármazásúval zavaróan soundtrack-telen éjjeli utcán (majd elmagyaráztam neki, hogy most vissza kellene mennie a norvég bébiszitteréhez, ahelyett, hogy egyenesen a Rákóczi útnak vetné magát), és csináltam egy régi rajzból teljes sor, színezhető mandala-féleséget (teljes méretben nagyon cikkcakkosak a vonalak, de nagyon sokat kellett volna azon gondolkoznom, hogyan oldjam meg, úgyhogy inkább így hagytam - nyomtatáshoz kicsinyítve úgyis eltűnik).