Nem vagyok valami összeszedett mostanában, ellenben éhes annál inkább, nagyjából mindig és kecskesajtra. Fényképeztem rengeteg virágzó fát a Margit híd budai hídfőjénél, ez is csak azt igazolja, hogy még a világ legrondább csücskeiben is meglepően sok szépség akad. Persze nem csak a fák közt rendszeresített hajléktalanok néztek hülyének, hogy mit törlök egy fényképezőgépet az ágakba, de hogy is érthetné meg ezt akárki, ez kérem művészet. Vagy csak egyszerű mohóság, hogy nem hagyhatom csak úgy elmúlni ezeket a színeket, igenis haza kell vinnem (egész fákat meg csak nem áshatok ki, és be sem férnének a teherliftbe).Szombaton látogatóban voltam Mételyéknél, és Wilhelm valóban a mosógépben szeret aludni, ahányszor a fürdőben jártam kezet mosni, mindig lesújtóan nézett rám, hogy megzavartam. Drótsáska és Srakker szóviccekkel bántottak minket, igaz, közben azért a jótékonyság jegyében egyikük egy fél üveg whiskyt, másikuk egy fél üveg tequilát is örökbe fogadott.
A Tor háza táján ezúttal S. C. Butler Reiffein's Choice -a volt terítéken; igen kellemes fantasy trilógia-nyitó, egyszer még elolvasom a folytatásait is (csak hát a harmadik kötet még meg sem jelent). Vannak benne törpék és alakváltó medvék, három kiskamasz és persze ha már fantasy, akkor nyilván újjáéledő Gonosz is. Engem - magam sem tudom miért, és lehet, hogy alaptalanul - leginkább C. S. Lewis Az Ezüsttrón című ötöd-Narniájára emlékeztet, már ha az hosszabb, részletesebb és izgalmasabb lenne. Pedig nekem így is az a kedvenc kötetem Narnia összes Krónikái közül. A harcias fókanépek jópofák, Redburr, a haspók alakváltó tulajdonképp jól ábrázolja, hogy valami hiába emberforma olykor és hiába beszél, attól még nem ember (hanem személy szerint elsősorban medve, és úgy is viselkedik) (ebben a minőségében persze alapvető germán elem is, de ezt nem emelik ki a könyvben, szép is lenne), de a törpék, hát a törpék, igen, a törpék vettek le a lábamról. Sosem voltak még ennyire és épp így ógermánok. Az ógermánok persze sosem képzeltek volna nekik a Semmi fölött fejjel lefelé függő, földmélyi városokat, pedig Issinlough-t elgondolni is gyönyörű.
Ha csak a saját, hirtelen meghosszult kívánságlistámat nézem, ez az akció nagyon be fog jönni a Tornak.
Ezen kívül megnéztem a Good Night, and Good Luck -ot is, a történet és a mondanivaló kiszámítható, de így is roppant kellemes és elegáns film - persze kérdés, hogy színesben is ilyen hatásos lenne, talán igen, de érdekes, hogy már a tempó is mennyire másnak tűnik csak attól, hogy fekete-fehér. Egyébként senki ne nézze meg, aki nemrégiben szokott le a dohányzásról, olyan szuggesztíven cigarettáznak benne, hogy még nekem is kedvem támadt rágyújtani, pedig én attól mindig rosszul leszek.
