Péntek este jutottam el arra a pontra, hogy a legszívesebben azt mondtam volna, hogy "vááááááááá" , csak mindezt valakinek a vállába kapaszkodva, sírós hangon. És igazából nem volt a közelben senki sem, aki ilyen szörnyű sorsot érdemelt, úgyhogy inkább költői megfigyeléseket jegyzeteltem a holdról és a fákról. Később megérkezett a villamos, és telefonon is hívtak - bár ettől mind nem múlt el a vinnyoghatnékom, legfeljebb a kortárs költészet lett pár gyöngyszemmel szegényebb.Aztán Búvárzenekar (épp ő, nohát, ez teljesen meglepett; eddig mindig úgy tűnt, hogy ő különösen képes a történet feszültségét a történelmi adatok fölé rendelni) (én is képes vagyok rá, szó se róla) kifogásolta a 300 történelmi hűségét, amiről az eszembe jutott ez a Perry Bible Fellowship kép, egyébként ha valaki szereti a depresszív, beteg, de olykor kifejezetten költői vicceseket, akkor érdemes böngészni a PBF gyöngyszemei között. Ezt például Bradbury is megirigyelhette volna (bár mintha konkrétan írt is volna hasonlót).
Szintúgy jut eszembe, kiderült, hogy úgy 8-9 éve (sok vörösbor és idegeskedés után) olyan sűrűn használtam a "konkrétan" kifejezést, hogy teljes négyfős társaságunk névadó... öö... izé... szentségtelensége lettem. Konkrétan nem emlékszem rá, de teljesen reális - jellemző, hogy azóta már sokkal kevesebbet használom ezt a szót, azt hiszem, már nem vagyok olyan biztos a világban, és hogy konkrétan tudom, mi történik körülöttem.
Egyébként Faith No More megy a rádióban, és családi hét volt, és nagyon jó. Különféle fehér kutyákkal lehetett játszani, a kisebbik már nem férne bele egy tenyerembe, csak kettőbe, a nagyobbik pedig szemléltette, hogy ha nem hátráltatná a póráz, kutyák közt hogyan nézne ki a vendetta. Voltunk a nagyszüleimnél, főztünk és ettünk, boroztunk és ültettünk, sétáltunk és pálinkáztunk, és kaptam Ovomaltine-t és szárított mogyoróhagymát, de ígérem, nem fogom ugyanabba az ételbe keverni őket.
Családon kívül pizzáztunk és söröztünk is, néha nyűgös voltam, máskor simán belealudtam a beszélgetésbe, de hát egész héten rémálmaim voltak, és a kérdéses napon beiktattam egy börleszkbe illő délelőtti rendezkedést (végül is csak a porszívómat, az ágyamat, egy képkeretet, egy könyvespolcot és a számítógépemet semmisítettem meg kis híján), úgyhogy még csak nem is meglepő. Persze jó lenne most már lassan egy (negyed) éjszakát végigaludni, és rájönni, hogy mitől rettegek ennyire - már persze azon kívül, hogy nyomaszt, hogy hol a pénzem, és mikor érkezik már. De ezen butaság rettegni, és én tudom is, szóval abbahagyhatnám a rémálmodást.
