És akkor annyira rossz kedvem volt, hogy bemásztam az asztal alá egy üveg Jamesonnal, és addig énekeltem, amíg vissza nem tért az életkedvem. És vissza is tért, pedig előtte két nap olvasás és alvás és virágzó fák közt sétálás, füvön ülés és rigóhallgatás után sem. Pedig a Jamesonból igazán nem fogyott sok.Utána ki is másztam az asztal alól, és másfél köbméter rendet raktam.
Azt üzenném hát mindenkinek, hogy énekeljen napi fél órát, ettől egyrészt jókedve lesz, másrészt jó hangja is, klinikailag igazolt tény; azt nem ígérhetem, hogy a rendrakási szokásokra is áldásos hatással van, de egy próbát megér.
Egyébként pedig érintsétek meg a képernyőt.
