Közben kiderült, hogy ahol hónapok óta rendszeresen netezek (kivéve, amikor nincs időm elmenni odáig, pedig megéri, általában) maga Vérpistike felügyeli a kósza biteket, és hát őt nickről még a barlangrajzos chat korából, személyesen pedig most már. Vicces volt. Nagyon. Még forró csokit is kaptam a döbbenetes felismerés hatására, és a forró csoki finom.Családi programokon is vettem részt, ebédeltem a nagyszüleimnél és a nővéremnél is, és finom volt, a családomban tudnak főzni, nna. Nnagyon.
Később (ami március 14), de korábban, mint a hivatalos időpont (ami március 17) Brainoizzal elmerültünk a bugaci keltaság mocsarában; meghallgattuk, hogy Szent Patrik ki volt és mit (nem) csinált (például nem járt Cashelben, pedig olyan bájos legendát költöttek róla a XVII. században, hogy ihaj), és közben többször szomorúan jajongtunk, mert 1) ezt utoljára 1998-ban hallottuk, csillagszemű egyetemista korunkban (a háttérben rendszeresen eltűntek az asztal alatt, akik rossz(abb) székre ültek, ez a bölcsészeknél már csak így ment), és mi igazságtalanul többet öregedtünk azóta, mint az előadó 2) a szomorúan jajongás olyan igazán bugaci kelta (majdnem, mintha buja hínárpalástban ropnánk a tündérdombok között a telihold tejszínként csorgó fényében, szigorúan Loreena McKennitre; de ahhoz szerencsére még hideg volt) (és hogy is mondjam, inkább fúrják a fogam, mint hogy Loreena McKennitt).
Ha már fogfúrás, a rádióban most mondták, hogy az írek is szeretik a magyar fogorvosokat. Ez már-már mitikus. Fog-turizmus. Állítólag egy-egy nagyobb kezelésnél még így is négy-ötezer eurót takarítanak meg (nem baj, majd túlszámlázzuk nekik, amikor innának az utolsó fúrásra), bár nem tudom, hogy ennyi napfényt hogyan visel el az esőfüggő kis lelkük.
Szóval megírülésünket azzal terveztük elmélyíteni, hogy meghallgatjuk az ír zenéket is, elvégre sokan játszottak, és én mindet hallottam már, és jók - ehelyett inkább sört ittunk, abból is sokat, elvégre az is jó. Az ír kultúrát azért nem hanyagoltuk, megvitattuk a kedvenc blogjainkat, és nem tudtuk megfejteni, hogy a yizzer a you -nak pontosan milyen alakba ragozott mutáns származéka.
Vasárnap J.-vel néztünk erdőt az Árpád kilátó másik felén, itt is sok kidőlt fenyőfa volt, de nem fújt a szél, és én sem csináltam 499 fényképet. Arra is rájöttem, hogy miért nem szoktam én itt Budapest környékén erdőbe járni: már a két héttel ezelőtti állapotokhoz képest is tele volt szeméttel minden. A hajléktalanok első hulláma mintha kezdene kiköltözni a zöldbe, és onnantól kezdve járjon az kirándulni, aki szeretne bubópestist kapni.
