A helyzet nagyjából változatlan, bár már több tiszta ruhám van, mint pár napja. Azt nem értem csak, hogy hogy lehet, hogy ezzel párhuzamosabban több lett a szennyes is. Valahol nyilván felfedeztem egy szennyesraktárat, amit még az ínséges időkre tehettem félre.Pénteken elindultunk nosztalgiázni, hogy még a végleges lebontás és átépítés előtt egyszer utoljára kávézzunk az egyetemi kávézónkban (mert lebontják és átépítik, így múlik el a világ dicsősége), természetesen épp akkor zártak be, amikor odaértünk. Tulajdonképp ez jellemző az angol szakon töltött évekre, úgyhogy a nosztalgia megvolt, a szokásos és kötelező ráfázással együtt.
Elrontottam valami munkát, és nyűgös vagyok. Mostanában sorozatban nem tudok odafigyelni semmire. Ennek folyományaként elrontottam valami nem-munkát is, és ettől sem vagyok boldog. Őszintén szólva. Máshol szeretnék már lenni, csak akkor meg azon aggódnék, hogy mikor kezd el szakadni az eső, és hogy belefér az időnkbe bármi is.
Máshol szeretnék lenni, szokatlanul ragyogó napsütésben, vidáman és kipihenten, pont.
