ez a kedd egy hétfő

A mai nap úgy kezdődött, hogy felnéztem a nagy hibiszkuszra (szegény nagyon beteg, megtámadták a liszteske névre hallgató molytetvek, zseniális, egy tetű, ami repül, nehogy el lehessen különíteni a beteg növényeket az egészségesektől; és hiába mosom le 2-3 naponta a leveleit, amíg nem hat a pénteken szerzett rovarölő táprúd, nem sok mindent tehetek - ennek ellenére virágzik, mert november van, és ilyenkor azt kell), és hangosan azt mondtam neki, hogy "nagyon szép vagy, de én sajnos ma nem virágzom". Később hosszan kerestem a fél banánt, amit tegnap este letettem az asztalomra, és tuti, nem ettem meg, de akkor hol van? Még a szemetesben is megszámoltam a banánhéjakat, hogy megettem-e, csak nem emlékszem rá, de nem. Aztán kiderült, hogy nyitottam neki egy új szemeteszacskót, szerintem ez mindent elmond arról, milyen összeszedett vagyok mostanában.