Ez most különösen nem jó időszak, még ami a legjobb benne, az is olyan szomorkásan jó, leadtam az utolsó könyvet, amit jelen szándékom szerint valaha le fogok fordítani (aztán ki tudja, mit lesz ebből a nagy szándékból), lezárult egy közel húszéves szakasz az életemben - és persze az is fáj, hogy le kell adnom egy címkét, amivel azért lehetett villogni emberek előtt, én regényeket fordítok, hát, mostantól remélhetőleg nem. Igazából novellát sem szeretnék. Legfeljebb, nagyon legfeljebb versbetéteket.
Megkaptam a harmadik oltást, a hét elején mindent erre fogtam, de igazából még most is fáj (és most már viszket is!), azt viszont nem tudom eldönteni, hogy a folyamatos fejfájás és a teljes kimerültség mennyiben az oltás hibája, és mennyiben a, hát hogy is mondjam, a teljes kimerültségé.
Hiányoznak emberek, akikkel nem vagyok olyan viszonyban, hogy csak úgy találkozzunk, meg olyanok is, akikkel ugyan kellően közeli már ilyesmihez a kapcsolat, de nem elérhetőek. Még augusztusban ígértem egy nagyobb rajzot valakinek, és most már azért is nagyon utálom magam, hogy az sincs kész, meg kéne jegyeznem már végre, hogy semmit, de még egy átküldendő linket sem akarok soha megígérni senkinek.
