Most kicsit utána kellett olvasnom, hogy mit is írtam legutoljára, de semmit, szóval abból nyugodtan kiindulhatok. Minden bajom van, egy részük igazoltan, egy részükkel pedig mehetek további vizsgálatokra. Ennek igazából örülök, mert hátha kiderül, hogy tényleg csak a járvány okozta kimerültség és nyomor (amiről
van itt egy nagyon jó cikk, nagyjából minden sorát hozom). És közben persze félek, mert minden fájdalom halálosan ijesztő, néha még az ismerős görcsök is.
Nagyon hosszú ez az idei tél, az esti sétához gyakorlatilag ugyanúgy pulóver, kabát, sapka, sál kell, mint januárban, legfeljebb a kesztyűt nem veszem fel - a végtelenségig elvagyok ezzel, de az időérzékem teljesen megbolondult tőle, és még mindig azt hiszem, február van (esetleg március), nem pedig mindjárt június.
Írnom kéne, ehelyett rajzolok, és éjjelente egyik világvégéről álmodom a másik után.
