Végre összeszedtem magam, és háromnegyedig megírtam, miket gondolok a Valentin napról, de annyira depresszív lett, hogy inkább be sem fejeztem, és még inkább meg sem mutatom senkinek.
Pedig alapvetően én még csak nem is utálom a Valentin napot.
Mozgalmasabb években kicsit szomorú vagyok esetleg, de amúgy semmi bajom az egésszel. Tavaly is meghívtam magam egy kiváló vacsorára, és megnéztem az Úriembereket, nem volt túl romantikus, de Guy Ritchie végre visszatért vele ahhoz, amit jó csinál. Tavalyelőtt cuki állatkás zoknikat rendeltem magamnak, és este céges sörözés volt, bár hősiesen csak ásványvizet ittam, mert épp nem is lehetett tudni még, mitől fáj a gyomrom. Három éve sokáig dolgoztam és hamar elmentem aludni, előtte Singin' in the Raint néztünk az expat filmklubban, azelőtt pedig éppen itthon volt anyám és meglátogattuk nagymamámat, és azelőtt még ennyire sem írtam rendesen naplót, szörnyű, nem is értem, hogy tehettem ilyet (nyilván értem, különben nem lenne minden este olyan eszeveszett kínszenvedés összeszedni azt az öt-hat sort, amit elvárok magamtól) (a napi teendők alapján write-in volt az akkori wrimókkal, és ó, bár emlékeznék még rá, kik voltak épp akkor wrimók!). Szóval tényleg semmi okom nincs utálni a Valentin napot, az elmúlt öt-hat évben ezek szerint mindig csupa jó dolog történt. Még a legeseménytelenebb is az volt, hogy haladtam a munkával és hamar lefeküdtem, és ez két nagyon jó dolog, amire gyakrabban törekszem, mint ahogy sikerül. A mai nap is jó volt, a séta felénél vettem magamnak csirkés tortillát és kakaót, leültem egy padra, és megebédeltem a ragyogó napsütésben, aztán hazajöttem, és izgalmas írókat hallgattam izgalmas dolgokról beszélni, ha már idén több más nagy sci-fi és fantasy eseményhez hasonlóan a Boskone is virtuális volt.
Vágyhatnék ennél többre?
Persze! Hát hogy a fenébe ne! És jövőre, amikor megint nem fogom tudni elkerülni, hogy minden tömegközlekedési csomópontban közparknyi alapterületen tolják a reklámok az arcomba az elérhetetlen, álombeli párkapcsolatot, biztos megint szomorúbb leszek, amiért én legfeljebb saját magamtól kapok szívecskés süteménycsodát. De ez nem ennek az egy napnak a szomorúsága, és nem a Valentin nap hibája, és ha őszinte akarok lenni, csak én oldhatom meg, hogy esetleg egyszer ne így legyen.
