Azóta már összeszereltem a polcokat, és csak pár tapadókorongos fürdőszobai kosárka van hátra. És a tükörcsempék, de azok nem foglalnak sok helyet, és még úgysem döntöttem el, pontosan hova akarom felragasztani őket. A polcokkal viszont boldog vagyok, és azzal is, hogy össze tudtam rakni őket, bár azt már most látom, hogy ha valaha lehet majd kapni a nagy könyvespolcokat, ott komoly gond lesz, hogy hol szerelek majd, mert egyelőre nem mondanék teljesen üresnek akkora részt, amekkorán szét kell fektetni az alkatrészeit.
Az égési sebek a karomon a gyógyulási fázisnak megfelelően rondák, bár most már legalább túl vannak a legdurvább viszketős fázison, De rondák és idegesítenek, persze mi nem idegesít mostanában (jó, ennek örömére mindkét fő kráterről egyben le is jött az első réteg var, ezt utálom a forrázásokban, a végtelen most behegedt - most felszakadt - félig behegedt - megint felszakadt köröket). Azt hiszem, most már mindenkit minden idegesít, nem vagyok ezzel egyedül, csak ne lenne olyan sok ez a minden.
Álmomban egyre érdekesebb helyekre utazom, most már lassan szeretnék ébren is, de hát az nagyon sokára lesz még. Addig minden héten "feldolgozok" egy lehetséges úticélt, utánanézek a helyi nevezetességeknek, elgondolkozom rajta, milyen évszakban, hány napra érdemes menni (Zágrábra elég lesz egy őszi hétvége, egy igazi nyári hőhullámban nem merném bevállalni; Hamburg legalább három-négy nap, szerencsére sok a vízi, vízparti, földalatti látnivaló, úgyhogy akár nyáron is meg lehet kockáztatni; Ljubjanára már önmagában több kell, de a vonatút időpontjától, hosszától és költségeitől függően ez lehet több, külön hétvége is; Salzburg talán beleférne egy hosszú hétvégébe, de ott halmozódnak a félnapos-egynapos kirándulások). Ennél konkrétabb terveket úgysem lehet szőni, hiába noszogatnak a megfelelő oldalak, hogy foglaljak már szállást (ezek hülyék?), menetrendek nincsenek, még vonatra sem. De egyszer majd lesznek! Csak nagyon sokára.
