Nem baj, szeptember elején még elmegyek szabadságra egy hétre, és ha nem lesz strandidő, akkor legfeljebb olvasok, addigra beesik még két könyv, amit előrendeltem. Az idei és tavalyi Hugo paksamétával együtt szerintem már bőven átlépte a százat a Kindle-n olvasásra váró regények száma, de egészen egyszerűen vagy agyam, vagy időm nincs rá sosem. Mint megtudtam, a felnőttkori ADHD egyik jele, hogy ha egyszer elkezdek egy regényt, nem teszem le, és mivel nem ez a felnőttkori ADHD első jele, amiben magamra ismerek, kezd gyanús lenni a dolog. Zavarni főleg az zavar , hogy bezzeg a teszteset-írás miért nem úgy megy, hogy elkezdem, és nem tudom abbahagyni (egyébként pont úgy megy; ha egyszer nekiülök, addig csinálom, amíg el nem fogy, vagy amíg ki nem dőlök... csak nehezen ülök neki) és hogy az idei tempóban legalább húsz év, mire a most felhalmozódott könyveket elolvasom, és ez milyen már.
Most viszont megpróbálom még felfogni, amit két hete nézek bután anélkül, hogy megérteném, aztán pedig feladom, és elmegyek sörözni.
