Eddig kétszer vettem be a patikus által javasolt allergiagyógyszert, és kétszer kezdett el nyomorultul fájni tőle a gyomrom másfél órán belül. A tájékoztató alapján nagyon ritka, tízezer emberből egyet-tízet érintő mellékhatás. Pedig már hónapok óta nem fájt a gyomrom! Elegem van, komolyan. Most akkor megint mehetek gyógyszertárba (de mikor? ma épp ég a ház a projekten, és nem tudok kiugrani ebédszünetben, mire végzek, addigra meg bezár) és csak reménykedhetek benne, hogy van olyan másik fajta, amitől nem érzem azt, hogy valaki örökre a gyomromban felejtette a könyökét (az már nem is érdekel, hogy újabb vagyon lesz).
Ugyanitt: az összes antihisztamin tablettában, amire ránéztem most a neten, van laktóz. Még szerencse, hogy a laktózteszt csak a "hát, inkább nem, mint igen, de ugye a többi lelet függvényében, és majd a doktor úr megmondja" eredménnyel zárult (a doktor úrhoz a "mindenki maradjon a seggén" első napján lett volna időpontom, mert gasztroenterológusra még magánrendszerben is sokat kell várni), és nem azzal, hogy "te jó ég, ezzel az eredménnyel laktóznak a közelébe se menjen többet, de a polcnak sem, ahol tárolják, a hűtőpultoknak a környékét is kerülje el, mert ránéz Önre egy túró, és kész, vége".
nem vagyok egy dr house
Először majdnem azt írtam, orvosi Sherlock, aztán rájöttem, erre pont van külön kifejezés. Na, szóval az nem vagyok, pedig talán megspórolhattam volna némi nyűglődést magamnak.
Már egy ideje bosszant, hogy miért fázom meg mindig, ha el sem hagyom a lakást, és már megint belekentem az arckrémet a szemembe, vagy biztos túl sokat nézem a monitort - elég lassan jutott eszembe, hogy valószínűleg inkább allergiás vagyok valamire, és az általános irritáción csak tovább ront az idei szárazság. Sőt, lehet, hogy a hosszú sétával sem az volt a baj, hogy csalóka még a napfény, és nem kellett levennem a pulóvert, hanem úsztam a pollenben a virágillatú réten, és nem a megfázástól viszketett estére már a fülem is belülről (márpedig ott elég nehéz megvakarni), hanem valami mástól. Jé. Ilyen eddig (vagy csak ennyire markánsan) nem volt, de hát tudom, hogy az allergia bármikor előjöhet. Ebédszünetben lementem gyógyszertárba, és most remélem, hogy ha lassan raktam is össze a kis mozaikot, legalább nagy vonalakban jól tettem, és pár nap múlva már jobb lesz. Majd ha egyszer visszatért az élet valami normálisabb kerékvágásba, nyilván ki kell ezt rendesebben vizsgáltatni, de most már azzal is kiegyeznék, ha nem folyna egybe a taknyom-könnyem, és nem viszketne a torkom.
Már egy ideje bosszant, hogy miért fázom meg mindig, ha el sem hagyom a lakást, és már megint belekentem az arckrémet a szemembe, vagy biztos túl sokat nézem a monitort - elég lassan jutott eszembe, hogy valószínűleg inkább allergiás vagyok valamire, és az általános irritáción csak tovább ront az idei szárazság. Sőt, lehet, hogy a hosszú sétával sem az volt a baj, hogy csalóka még a napfény, és nem kellett levennem a pulóvert, hanem úsztam a pollenben a virágillatú réten, és nem a megfázástól viszketett estére már a fülem is belülről (márpedig ott elég nehéz megvakarni), hanem valami mástól. Jé. Ilyen eddig (vagy csak ennyire markánsan) nem volt, de hát tudom, hogy az allergia bármikor előjöhet. Ebédszünetben lementem gyógyszertárba, és most remélem, hogy ha lassan raktam is össze a kis mozaikot, legalább nagy vonalakban jól tettem, és pár nap múlva már jobb lesz. Majd ha egyszer visszatért az élet valami normálisabb kerékvágásba, nyilván ki kell ezt rendesebben vizsgáltatni, de most már azzal is kiegyeznék, ha nem folyna egybe a taknyom-könnyem, és nem viszketne a torkom.
újabb hétfő
Nohát, időnként nem tudom online igazolni, hogy jogosan játszanék az offline játékommal, amitől eleve agybajt kapok, pláne, ha csak a közismerten bugos játékkliens annyi áll közém és a kikapcsolódás közé. Olyankor civilizálatlanul leolvadok, nem értem még el a megvilágosodásnak arra a fokára, nem értem el a megvilágosodásnak semmilyen fokára sem.
Hétvégén voltam vásárolni, sétálni, próbáltam aludni, de a szorongás most abban nyilvánul meg, hogy hiába fekszem le, nem tudok "lemerülni", reggel pedig fél hattól háromnegyed óránként ébredek, ami minden szempontból hasznos (nem). Vagy bepörgött aranyhalként cikázom a feladataim között (és ennek megfelelően nem haladok semmivel), vagy különösen szedált lajhárként nézem a képernyőt, és fogalmam sincs, mit kéne csinálnom (...mi az a gomb? ...megnyomjam? - így sem haladok semmivel), izgalmas az életem, bár arra nehéz lesz visszaszoknom, hogy munka közben nem lehet időnként ír kesergőket énekelni. Öt és fél hete vagyok itthon, és még ki tudja, mennyi van hátra. Mostanra már biztos elment az a kevés józan eszem is, ami eddig volt.
Hétvégén voltam vásárolni, sétálni, próbáltam aludni, de a szorongás most abban nyilvánul meg, hogy hiába fekszem le, nem tudok "lemerülni", reggel pedig fél hattól háromnegyed óránként ébredek, ami minden szempontból hasznos (nem). Vagy bepörgött aranyhalként cikázom a feladataim között (és ennek megfelelően nem haladok semmivel), vagy különösen szedált lajhárként nézem a képernyőt, és fogalmam sincs, mit kéne csinálnom (...mi az a gomb? ...megnyomjam? - így sem haladok semmivel), izgalmas az életem, bár arra nehéz lesz visszaszoknom, hogy munka közben nem lehet időnként ír kesergőket énekelni. Öt és fél hete vagyok itthon, és még ki tudja, mennyi van hátra. Mostanra már biztos elment az a kevés józan eszem is, ami eddig volt.
nincs is megnyugtatóbb
A négynapos hétvége örömére, a teljes szellemi és lelki leolvadás ellen újra elkezdtem a Dragon Age: Inquisition-t. Mostanra megint elszoktam attól, hogy melyik kezemmel mit kéne csinálni, és szegény inkvizítor (pardon, egyelőre még csak herold) többnyire ringlispílként pörög a csatamezőn, kész szerencse, hogy legegyszerűbb fokozaton ilyenkor sem mészárolja le a csapat többi tagját.
Egészen más érzés úgy játszani, hogy tudom, mi hol van (bár a jó kőfejtőkhöz megint elő kéne szednem a két éve nyomtatott térképeket), sokkal hatékonyabb, és meglepő, milyen kevéssé hiányzik a felfedezés öröme. Gondolom, azért, mert a valósággal ellentétben a játékban semmi irányérzékem nincs, és úgy elég nehéz felfedezni bármit is, hogy nem tudom, ez most eddig is előttem volt, vagy csak billent egyet az egér, és ez eddig a hátam mögött volt, vagy várjunk csak, balra? Merre nézek egyáltalán? Miért mentem már megint neki ennek a hegynek? Vagy ez egy másik hegy? Miért megyek neki egyáltalán hegyeknek, azt hinném, elég nagyok ahhoz, hogy kikerüljem őket?
Ezzel együtt csodálatosan megnyugtat és rettentően élvezem. Túl sok kihívás nincs benne, de épp ez kell most nekem: csak megyek a festői tájakon, hallgatom a madárcsicsergést, elképzelem, milyen lehet térdig gázolni a sekély tóban egy derűs koraőszi délután, míg susognak a fák fölöttem, a távolban csobog a patak, víz-és avarillat keveredik a kései virágok édesébe... jó, és időnként agyon kell verni néhány medvét, banditát és démont, de ez nem ront sokat a hangulaton. Az Emerald Graves-t várom még nagyon, az még a Hinterlandsnél is idillibb, oda békeidőben habozás nélkül elmennék én is nyaralni, az a villa a pálya közepén pont meg is felelne.
Egészen más érzés úgy játszani, hogy tudom, mi hol van (bár a jó kőfejtőkhöz megint elő kéne szednem a két éve nyomtatott térképeket), sokkal hatékonyabb, és meglepő, milyen kevéssé hiányzik a felfedezés öröme. Gondolom, azért, mert a valósággal ellentétben a játékban semmi irányérzékem nincs, és úgy elég nehéz felfedezni bármit is, hogy nem tudom, ez most eddig is előttem volt, vagy csak billent egyet az egér, és ez eddig a hátam mögött volt, vagy várjunk csak, balra? Merre nézek egyáltalán? Miért mentem már megint neki ennek a hegynek? Vagy ez egy másik hegy? Miért megyek neki egyáltalán hegyeknek, azt hinném, elég nagyok ahhoz, hogy kikerüljem őket?
Ezzel együtt csodálatosan megnyugtat és rettentően élvezem. Túl sok kihívás nincs benne, de épp ez kell most nekem: csak megyek a festői tájakon, hallgatom a madárcsicsergést, elképzelem, milyen lehet térdig gázolni a sekély tóban egy derűs koraőszi délután, míg susognak a fák fölöttem, a távolban csobog a patak, víz-és avarillat keveredik a kései virágok édesébe... jó, és időnként agyon kell verni néhány medvét, banditát és démont, de ez nem ront sokat a hangulaton. Az Emerald Graves-t várom még nagyon, az még a Hinterlandsnél is idillibb, oda békeidőben habozás nélkül elmennék én is nyaralni, az a villa a pálya közepén pont meg is felelne.
bezárva
A hétvégén olvastam, és attól a ponttól kezdve, hogy az egyik szereplő felismerhetően T. S. Eliotot idéz, miközben épp arra készül, hogy embereket verjen meg célzott alapossággal egy űrállomás kellős közepén, nem nagyon álltam meg. Roppant kellemes volt, már-már ízléstelenül kapcsolódott az összes kis kedvtelésemhez (hát volt még benne kelta mitológia, raszta hippik, oké, a karate annyira nem izgatott, de az elfuserált forradalom most is jól sikerült). Ah, olvasnom kéne, csak időm nincsen rá, és többnyire agyam sem.
Voltam vásárolni is, két hét után először kimentem az utcára, pont ugyanolyan élmény volt, mint bármikor máskor. Azt leszámítva, hogy még a cuki puha maszkom is kényelmetlen, de kit érdekel. Beton volt a talpam alatt! Igazi, szétfagyott, kátyús, budapesti beton!
Ettől eltekintve kezdek irtózatosan hisztis lenni, nyilván ez is csak egy fázis, de magam mögött tudnám már. Valószínűleg nem ártana hozzá többet aludni, úgy általában az élethez nem ártana többet aludni, mint az elmúlt két hétben teszem, de hát nem olyan egyszerű ez, mint tűnik.
Voltam vásárolni is, két hét után először kimentem az utcára, pont ugyanolyan élmény volt, mint bármikor máskor. Azt leszámítva, hogy még a cuki puha maszkom is kényelmetlen, de kit érdekel. Beton volt a talpam alatt! Igazi, szétfagyott, kátyús, budapesti beton!
Ettől eltekintve kezdek irtózatosan hisztis lenni, nyilván ez is csak egy fázis, de magam mögött tudnám már. Valószínűleg nem ártana hozzá többet aludni, úgy általában az élethez nem ártana többet aludni, mint az elmúlt két hétben teszem, de hát nem olyan egyszerű ez, mint tűnik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)