boldog mindent

Tudom, hogy karácsony környékén többet szoktam posztolni, de ez most valahogy nem sikerült olyan szép belesüppedős, belassulós szünetre, és ráadásul mindjárt vége, jaj. Pedig még mindig mérgezett egérként kerengek, sőt, még annál is jobban.

Nézzük csak: az elmúlt két hétben letudtam:

• egy céges korcsolyázást, szervezésestül (és most először volt, hogy kollégák, akik velünk jöttek, kifejezetten leváltak rólunk, és nem velünk itták meg a szokásos forralt bort, hanem csak azért is külön, ami szerintem eléggé bunkó dolog, és el is vette az egésztől a kedvemet)
• az új Star Wars filmet (nekem tetszett)
• egy könyvbemutatót (Michael novelláiból nem mindegyik jön be nekem, de a Making Soup in Budapest pl. zseniális)
• egy baráti sörözést (amiből borozás lett, és sajnos már nem volt erőm tovább menni a többiekkel, hogy megtudjam, mit tartogat nekem a jövő a cyberpunt tarot szerint)
• egy baráti vacsorát a whisky és a haggis jegyében (a Glen Ord az új találat, aminek kifejezetten emlékszem a nevére)
• egy érettségi találkozót (hát, az exem lényegesen többre vitte a világban, mint én, bár már huszonöt éve is sejteni lehetett, hogy így lesz)
• egy családi ebédet öcséméknél (apám hozott pompás breton palacsintát)
• egy baráti fadíszítést és lakomát (kacsa rilette! Pácolt lazac! Házi fagylalt! Dedikált Ezüstkéz!!!)
• egy ottalvásos családi karácsonyozást, három kiskutyával (Csipke egy hónapja költözött a nővéremékhez és nagyon aranyos, mostanra már jól összebarátkozott Kaviccsal és Mandulával is)
• egy nagy-nagy sétát a Margitszigeten (elég meleg volt ahhoz, hogy a napsütésben ücsörögve fejezzek be egy rajzot, miközben a Húsvét-szigeti civilizáció bukásáról hallgattam egy nagyon érdekes podcastot; és nem, nem azért omlott össze, mert túl sok szobrot faragtak, hanem amiért mindenhol máshol)
• egy sörözést az Ékszerészlánnyal (gyenge vagyok, két korsó sörtől berúgok, de jó volt látni)
• egy látogatást Aquincumban (nem is tudtam, hogy óbudai lakosként nekem ingyenes! Vagy hogy van saját Mithraeumunk)
• egy látogatást a gasztroenterológián, és egyet az ortopédián (még mindig nem tudni, pontosan miért fáj a gyomrom, de már egész sok szempontból megnézték)
• három filmet a karácsonyi vacsora közben (az első Jack Reacher kellően pörgött, a Szemfényvesztők szerintem parasztvakítás, az Újra otthon pedig nem meri bevállalni, hogy egy negyvenéves nő összejöjjön egy huszonhét éves sráccal, pedig fordítva bezzeg mennyire  Hollywood-kompatibilis lenne még egy ötvenes férfi egy húszéves lánnyal is)
• egy könyvet (nem, még a kedvenc íróim egyikének sem nézem el, ha a könyv kétharmadánál az egyik nézőpont-karakter főszereplőt teljesen értelmetlenül megöli egy dramaturgiailag egyáltalán nem felépített, abszolút véletlenszerű jelenetben egy névtelen mellékszereplő; nem véletlenül nem szokás ilyen jelentős szereplőt így és ilyen korán likvidálni, itt is teljesen agyonütött minden további konfliktust)
• tizennégy állatos csomót (némelyik szép lett)

és ma még szilveszterezni is menni kéne.

terveim, már ha túlélem a reggelt

A csütörtök, az nagyon keményen kezdődött, a lábujjam összeakadt az átellenes pizsamaszárral, és akkorát taknyoltam fejjel előre, hogy ihaj. Később szerencsére kicsit jobb lett, persze ha ebben az ütemben haladt volna a nap, már rég (úgy másfél napja) nem élnék. Megnéztem az új Star Wars filmet, elégedett voltam vele, az előzőhöz képest egész koherens volt, és sokat segített rajta, hogy 1. a nagy vicceskedések helyhiány mellett kimaradtak, 2. az aktuális mókás cukormókus nem egy anime-szeműre átrajzolt hörcsögmadár volt, és még annyit sem szerepelt, mint a porgok.

A karácsonyi szünetre olyan nagyszabású terveim vannak, mint hogy elolvasom az új Guy Gavriel Kay könyvet (már a második fejezetnél tartok!) és esetleg valamit a Hugo-paksamétából is, hogy sajnálhassam, hogy nem szavaztam. A korcsolyázással is kacérkodom egy kicsit, bár igazából az egyedül nem olyan vicces, és tulajdonképp társaságban sem az igazi (nem is tudom, hogy szeretek-e egyáltalán korcsolyázni, de egyre gyanúsabb, hogy nem; ezért szervezem én a céges korcsolyázásokat). De az is lehet, hogy csak alszom, végtelen napokon át, megállás nélkül és sokáig. Felkelni úgyis borzalmasan veszélyes!

egyre jobb

Éhes vagyok, álmos vagyok, fázom, és kezdődő lúdtalpam van. Tök igazságtalan, senkinek sincs lúdtalpa a családból, most csináltathatok vagyonokért lúdtalpbetétet, ehh, persze nyilván nem ez a legnagyobb probléma a világon, de még csak az életemben sem. Kicsit túlszerveztem magam, karácsonyig már minden egyes nap legalább egy programom van, néha több, és valamiért mindig az az érzésem, hogy legalább két hétig szabadságon leszek, pedig nem.

Addig meg munka.

már nem tart a közép

Szóval élőben kipróbálhattam; milyen a párizsi gigasztrájk (borzalmas és szörnyűséges), megvan a brit választások eredménye is (örökre csalódtam az angolokban, teljesen, végtelenül, helyrehozhatatlanul), a permafroszt és a sarkköri felmelegedés pedig átlépett pár kritikus pontot (mindmeghalunk, méghamarabb). Mondanám, hogy mindenki elmehet melegebb éghajlatokra, de úgy tűnik, a melegebb éghajlatok inkább expressz házhoz jönnek.

W. B. Yeats: A második eljövetel

Mind tágabb körökben kering, s ha szól már,
nem hallja a sólyom, mit mond a solymár;
széthull minden; már nem tart a közép;
a földet anarchia dúlja szét,
vérszín ártatlanság áldozata megfúl;
hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti.

Bizton a jelenés már közeleg;
Második Eljövetel közeleg;
a Második Eljövetel! S alig
ejtem ki a szót - a Spiritus Mundi
rémlik elém, sivatagi homokban
oroszlántestű, emberfejű lény,
szeme üres, kegyetlen, mint a nap,
combja megmozdul lassan, s körülötte
nyugtalan madár-árnyak kavarognak.
Sötétség újra; de most már tudom,
hogy húsz évszázadig kényszerített rá
egy bölcső megkövült lidérces álmot,
s hogy - ideje jővén - miféle vad
cammog majd Betlehembe, megszületni.

Ferencz Győző fordítása

mindjárt mindjárt

NaNoWriMónak vége, sosem írtam még ilyen keveset, de legalább túléltem anélkül, hogy nagyon bele kellett volna másznom mások drámáiba (erre azért erősen törekedtem is, például nem mentem el egy olyan rendezvényre sem, ahol esélyes volt, hogy mások drámázni fognak... akkor sem, ha az adott program szervezéséből jócskán esett rám) és azzal a békés megnyugvással zárhatom a nano-évet, hogy ez nem az a társaság, ahova tartozom, de igazából nincs is rá igényem.

Előtte még Noizzal és a Hosszúlépéssel elmentünk megnézni, mennyire csodálatosan szép és fényűző a Gellért szálló...  spoiler: semennyire, azok a belső terek, amiket láttunk, már a hetvenes években is csak derekasak lehettek, kiemelkedőek aligha. Persze azt is megtudtuk, miért van ez így, mert hát ezeknek a túráknak épp az a lényege, hogy történelmileg és kulturálisan elhelyezze a dolgokat a kontextusban, aminek amúgy rengeteget segített, hogy szeptember elején voltunk a Tabán-sétán, és még azt is tudtam a Sáros fürdőről, amit most el sem mondtak.* Szóval rengeteg nagyon érdekes, kevésbé hasznos kis tudásmorzsát összeszedtünk ezúttal is, és rájöttem, hogy azért sem érdemes a Gellértben megszállni, mert mindent beleng és megül az enyhe kénes termálbűz.

Most viszont ki kéne találnom, mit kell még ma este vásárolnom, és be kéne szkennelnem egy teljes lap rajzot.

*az volt az egyetlen gyógyfürdő, ahol katonalovakat is gyógyítottak!!!