Éjjel fél kettőkor aztán nekiláttam összeszedni, hogy a WarCraft 3-ban mik is voltak a kedvenc pályáim, ehhez persze nyilván végig kellett venni, hogy milyen pályák voltak egyáltalán, és milyen furcsa, hogy melyik nagy kedvenc és miért épp az, és hogy milyen részletekre emlékszem belőle, pedig utoljára a WarCraft film után játszottam végig az egészet (meglepően hamar és meglepően sikeresen, mert a rutin és az évek). Akkor egyébként már másfél órája lefeküdtem aludni, szóval annak az éjszakának is lőttek. Reggelre legalább kijött az ekcémám, kicsit nyom a stressz (ha legalább tudnám, miért épp most és miért ennyire), de majd egyszer biztos jobb lesz.
Befejeztem az összes bagolypárt, most összeépítgetem már őket, azt hiszem, 37 kombinációnál tartok, összesen 75 lehetséges, egyáltalán nem estem vele túlzásba. Végighallgattam a Le Hobbit hangoskönyvet, és rájöttem, hogy tényleg kívülről tudom valami magyar-angol változatban, mert franciául is tudtam követni. Jártamban-keltemben azért sok franciát hallok a városban, szóval biztos, hogy amúgy nem értem a beszélt nyelvet, illetve most alapozok meg annak is, hogy rengeteg szóról soha ne is tudjam, hogyan kell írni - de legalább kicsit kimosta végre az agyamból a Peter Jackson féle filmszörnyetegeket, és már csak ezért is megérte.
Kaptam nagyon szép új ruhákat, és mind a három jó is. És kaptam galette des rois-t is, márpedig az a kedvenc szezonális süteményem (és rengeteg sajtot és lazacot is, és és és (rendes fájdalomcsillapítót))!
