Amúgy is teljesen fals kép, hogy ha kettővel kevesebb szívószálat veszünk és havonta csak egyszer eszünk steaket, minden jó lesz - ez a dolgok jelen állásánál pótcselekvés, nem ezen fog múlni, hogy mikor omlik a fejünkre a világ. Mondom mindezt úgy, hogy még a nyugtákat is hazaviszem, hogy a papírszelektívbe tehessem, és általában a kifliszacskót is vagy a műanyaghulladékhoz teszem, vagy, ha túl koszos, felhasználom szemetesnek. Imádkozni is szoktam, annak sincs bizonyíthatóan kevesebb haszna.
Persze nyilván közben úgy pörgök a saját kis életem problémáin és céljain, mintha reális lenne legalább ennyire stabil tíz-húsz-negyven években gondolkozni, mert arra tudok csak tervezni, amit legalább nagyjából ismerek. De a mélyben nagyon aggaszt és nagyon nyomaszt, hogy mi lesz középtávon a világgal, és benne azzal a gyepüvel, ami Magyarország.
Cserébe legalább az Aquaman nagyon tetszett, aranyos volt, látványos és édes Igaz, az előbb tárgyaltak tükrében elég nehéz volt az ökoterrorista tündérherceg* ellen drukkolni, tisztára, mint a Hellboy 2-ben, pedig szegény Orm feleolyan pozőr sem volt, mint Nuada.
És jó volt a Párizs császára is, bár nagyon eredettörténet jellegű. Oké, most végre tudjuk, hogy ki ez a fickó (hm, azért az vicces, hogy avalódi Vidocq-nak mennyivel joviálisabb arca volt, mint Vincent Casselnek, aki játssza) és miért állt detektívnek, de ugye a következő részben tényleg együtt fog nyomozni a
*az ökoterrorista humánokat nem szeretem, azokból nem nézem ki, hogy tényleg megoldanának bármit, és nem csak rontanának a helyzeten.
