remények és reménytelenségek

Öt hete akarok új telefont venni, nyolc hete kéne, most, a betegállomány utolsó napján végre eljutottam a telefonboltba nyitvatartási időben. Ez nagyjából szerintem az elmúlt öt hetemet is jellemzi, nem? Irtózatosan fáradt vagyok, nagyon nem szeretem ezt az időszakot, ha nem tudnám, hogy belátható időn belül jelentős változások lesznek, már elszántan keresném az új munkahelyet. Így még reménykedem abban, hogy ha kifut a horror-projekt, és átrendeződik kicsit odabenn a helyzet, akkor könnyebb lesz.*

Három nap alvás után egy kicsit még mindig meg akarok halni, nem lesz ez így jó, szerintem soha többé nem.

*van egy olyan érzésem, hogy nagyon ki fogom még magam röhögni, hogy milyen cukin reménykedtem itt