Persze nagyjából csak ezért mentem el az "osztálykirándulásra", mert miből maradnék ki, ha nem mennék el, és rengeteg minden tényleg egész jó volt, de összességében nem ez a megfelelő motiváció, azt hiszem? Rá is nyomta a bélyegét a dolgokra. Mert hiába nem maradtam ki a dolgok mindegyikéből, nem is tudtam részt venni bennük teljesen.
Aztán valamikor vasárnap hajnalban elengedtem ezt a ki-ne-maradjak-már dolgot is, és elmentem aludni - ezzel kimaradtam a második rockzenei blokkból, de hát így jár, aki. Fáradt és nyűgös és egyáltalán nem biztos abban, hogy bárhol is kéne lennie, legfőképp a helyszínen.
Aztán délelőtt még lementünk a strandra, mi voltunk a legjobban meglepődve, hogy voltak lenn kollégák, és más is ki akarta használni az utolsó percig a nyaralást. Aztán a kikerülhetetlen téblábolás a hazaút előtt, mindig olyan rettenetesen egyforma, két nap, egy hét, két hét után ugyanúgy ott a végén ez a ténfergés, cipekedés, szétszéledés.
De elmondhatatlanul, végtelenül hiányzott már a Balaton, kár, hogy nem lehet mindent belesűríteni másfél napba.
