Volt egy nyugodtabb hét az irodában és ma aludtam tizenkét órát, azt hiszem, végre talán tudok véresre vert öklű, habzó szájú, sikító hiszti nélkül írni. Nagyon kimerültem már fizikailag, szellemileg és érzelmileg is, és bár most épp jobban érzem magam, félek, hogy keddre már nyoma sem lesz ennek a pillanatnyi békének.
Szerencsére a születésnapom idén szombatra esett, és fenn pizzáztunk családilag a hegyen, tortám is volt (nagyon ritkán van születésnapi tortám), és aranyos fehér kutyák aludtak a lábamon. Aztán elmentünk és Fleóval és Virgonccal megnéztük a Mamma Mia 2-t, mert én azt szeretem, és úgy tűnt, nekik is tetszett.
A holdfogyatkozásra pikniket szerveztünk, nagyon jól sikerült, nagyjából amint felértünk az elhagyatott hegyoldal közepére, eleredt az eső, és az első negyedórát esernyők és egy mandulafa ágaira feldobott polifoam alatt töltöttük. Aztán elállt az eső, nyugatra szépen kitisztult az ég, megcsodálhattuk a Göncölszekeret - keleten és délen természetesen a felhők eltakartak mindent, mert miért is ne. De végül is jót piknikeztünk, ordítottak a tücskök, susogott a fű, és kevés jobb dolog van, mint egy nyári mezőn heverészni, akár nappal, akár éjszaka.
Aludni még tizenkét órát. Az is elég jó lesz.
