az idei termés

Kevés is is, csúnya is, de legalább ennyit sikerült kipréselnem magamból, örvendezzünk.

ez még annál is rosszabb

Imádom a naiv optimizmusomat, méghogy keddre, méghogy keddre! Hétfő reggel fél hattól már egyfolytában rémálmaim voltak, hogy 1) kötelező céges közös reggeli van, és leöntöm magam müzlivel 2) az hagyján, de bambán megállok a lépcsőn, mert elfelejtettem, melyik irányba kell rajta felmenni, és ezért figyelmeztetésbe hajló, ingerült feddésben részesülök 3) az utcán kísértetek gyilkolják a járókelőket, de erről senki sem hajlandó tudomást venni 4) bogarak esnek a plafonról az ágyamba.

Oké, ez utóbbi valóság, a melegben egyfolytában nyitva az ablak, és mindenféle ronda létformák másznak be rajta. Lehet, hogy rá kéne szoknom arra a szúnyogháló-baldachinra, amit a trópusokon használnak, de nem tudom, mennyire lenne működőképes a klausztrofóbiámmal.

élekmég, épphogycsak

Volt egy nyugodtabb hét az irodában és ma aludtam tizenkét órát, azt hiszem, végre talán tudok véresre vert öklű, habzó szájú, sikító hiszti nélkül írni. Nagyon kimerültem már fizikailag, szellemileg és érzelmileg is, és bár most épp jobban érzem magam, félek, hogy keddre már nyoma sem lesz ennek a pillanatnyi békének.

Szerencsére a születésnapom idén szombatra esett, és fenn pizzáztunk családilag a hegyen, tortám is volt (nagyon ritkán van születésnapi tortám), és aranyos fehér kutyák aludtak a lábamon. Aztán elmentünk és Fleóval és Virgonccal megnéztük a Mamma Mia 2-t, mert én azt szeretem, és úgy tűnt, nekik is tetszett.

A holdfogyatkozásra pikniket szerveztünk, nagyon jól sikerült, nagyjából amint felértünk az elhagyatott hegyoldal közepére, eleredt az eső, és az első negyedórát esernyők és egy mandulafa ágaira feldobott polifoam alatt töltöttük. Aztán elállt az eső, nyugatra szépen kitisztult az ég, megcsodálhattuk a Göncölszekeret - keleten és délen természetesen a felhők eltakartak mindent, mert miért is ne. De végül is jót piknikeztünk, ordítottak a tücskök, susogott a fű, és kevés jobb dolog van, mint egy nyári mezőn heverészni, akár nappal, akár éjszaka.

Aludni még tizenkét órát. Az is elég jó lesz.

naná

Haha, elkezdtek befutni a céges hétvégén készült képek.

Mindjárt pozitív lesz az énképem (nem, valójában épp ellenkezőleg, mind egy szálig borzalmasak).

Továbbá kettősfront. És a körmömet is újra kéne festenem.

fomo

Persze nagyjából csak ezért mentem el az "osztálykirándulásra", mert miből maradnék ki, ha nem mennék el, és rengeteg minden tényleg egész jó volt, de összességében nem ez a megfelelő motiváció, azt hiszem? Rá is nyomta a bélyegét a dolgokra. Mert hiába nem maradtam ki a dolgok mindegyikéből, nem is tudtam részt venni bennük teljesen.

Aztán valamikor vasárnap hajnalban elengedtem ezt a ki-ne-maradjak-már dolgot is, és elmentem aludni - ezzel kimaradtam a második rockzenei blokkból, de hát így jár, aki. Fáradt és nyűgös és egyáltalán nem biztos abban, hogy bárhol is kéne lennie, legfőképp a helyszínen.

Aztán délelőtt még lementünk a strandra, mi voltunk a legjobban meglepődve, hogy voltak lenn  kollégák, és más is ki akarta használni az utolsó percig a nyaralást. Aztán a kikerülhetetlen téblábolás a hazaút előtt, mindig olyan rettenetesen egyforma, két nap, egy hét, két hét után ugyanúgy ott a végén ez a ténfergés, cipekedés, szétszéledés.

De elmondhatatlanul, végtelenül hiányzott már a Balaton, kár, hogy nem lehet mindent belesűríteni másfél napba.

remények és reménytelenségek

Öt hete akarok új telefont venni, nyolc hete kéne, most, a betegállomány utolsó napján végre eljutottam a telefonboltba nyitvatartási időben. Ez nagyjából szerintem az elmúlt öt hetemet is jellemzi, nem? Irtózatosan fáradt vagyok, nagyon nem szeretem ezt az időszakot, ha nem tudnám, hogy belátható időn belül jelentős változások lesznek, már elszántan keresném az új munkahelyet. Így még reménykedem abban, hogy ha kifut a horror-projekt, és átrendeződik kicsit odabenn a helyzet, akkor könnyebb lesz.*

Három nap alvás után egy kicsit még mindig meg akarok halni, nem lesz ez így jó, szerintem soha többé nem.

*van egy olyan érzésem, hogy nagyon ki fogom még magam röhögni, hogy milyen cukin reménykedtem itt

csak szerda

Haha, aztán nem tudtam elaludni, így könnyű fáradtnak lenni.

Ma majd megint lefekszem korán, hogy aztán rosszakat álmodjak és minden neszre felébredjek. Tök jó programjaim vannak mostanában.

csak hétfő

Hirtelen fáradok el, hányingerem van a kimerültségtől, de még haza kell menni, és minek feküdnék le aludni fél hétkor, álmomban sem jobb, csak néha színesebb. Van vagy öt centiméter varrat az ínyemben, nem túl komfortos, de talán-hátha-remélhetően rosszabb már nem lesz. Elengedek dolgokat, amik nem okoznak már örömöt, ez van, ez lesz, ez lesz egyre inkább.