Az mondjuk jó volt, hogy a héten nem mentem minden este emberek közé. Lett volna rá lehetőség, és sok szempontból jó is lett volna ezekkel-azokkal-amazokkal a ritkán látott ismerősökkel meginni pár sört, de sok volt már az elmúlt hetekben. Vagy talán nem is az volt a sok (alapvetően nem tartom magam introvertált embernek, viszont tetszőleges társasági helyzetben csodálatosan tudok szorongani, ezért az ilyen bizonytalanabb periódusaimban irtózatosan kimerít minden baráti program), hanem az énidő kevés, nehéz eldönteni*.
*jaj, mármint nyilván az alvás a kevés, de az ébren töltött időt nézve mi a nagyobb gond.
