Jól van, megpróbálok pozitív dolgokról írni, vettem nagyon kényelmes kapucnis pulóvert, elvben jógázáshoz ajánlják, de én csak simán tespedek benne. És az egyik ifjú angol nem csak megdicsérte, de meg is kérdezte, hol lehet ilyet venni, mert ez lenne az igazi karácsonyi ajándék a barátnőjének, akivel amúgy azóta találkoztam, és hú, de éktelenül szép lány, kicsit igazságtalan, hogy olyan okos és vicces is!
Vettem korcsolyát is, majd egyszer el kell menni kipóbálni, és vettem kesztyűt, ami meleg, valamint hátizsákot, ami elvben csak két literrel nagyobb az ideális hétvégézős táskámnál (szegénykém sajnos kezd nagyon elkopni), de gyakorlatban szerintem inkább kétszer akkora. Ezzel annyi a baj, hogy bármekkora táskám van, azt pont telepakolom, és utána cipelni kell. De amúgy az új táska nagyon szép és belefér a laptop és sok a zsebe és vannak ilyen gumik és csatok és ráaggathatós mindenek, és még esővédő ponyva is, szóval csodálatos.
Maradjunk továbbra is a fogyasztói énemnél, vettem egy elegáns ruhát, hogy az előírásoknak megfelelően kiöltözzek a karácsonyi ünnepségen, ez körülbelül három órán át sikerült is, aztán a vadonatúj ruhám elszakadt, de legalább visszavihettem, és kaptam érte pénzt. Amit azóta elköltöttem, mert a közelebbi és távolabbi barátaimnak mindenféle könyvei jelennek meg, és volt, amiből nem felejtettem el rendelni, és könyveket rendelni drága, ráadásul fölösleges, mert még mindig nem szoktam vissza az olvasásra.
Voltunk írni a wrimókkal, és cukik, és a barátaimmal is, és ők is cukik, bár persze egészen máshogy, és egészen másról szoktak sírni az írás kapcsán. Például sokkal kevésbé félnek a szerkesztőktől, meg attól is, hogy netán fölöslegesen írták meg azt a hatszáz oldalas fejezetet.
Ha már itt tartunk, volt egy hét, amikor sokat írtam, de azóta ez már elmúlt.
Tudom, mit akarok majd karácsonykor rajzolni, de annak még nincs itt az ideje.
Idén vettem ajándékokat, nem mindenkinek, szóval még nem megy ez a karácsony dolog sem teljesen tökéletesen, de haladok. Valamerre.
Volt céges karácsony, vicces volt, hajóval mentünk, nem rúgtam be rettenetesen, mindenki kapott cuki gumikacsát, sokat táncoltunk, készültek vicces fényképek, csak a végére éreztem úgy, hogy menjünk már, mert elsírom magam, hogy mindenki fiatal, csak én nem.
Voltam Die Hard-ot nézni, ha már annál karácsonyibb film nincs is, idén sokkal többen jöttek el, mint tavaly, volt kétféle vegaburger.- Itt sem rúgtam be rettenetesen, és csak kicsit éreztem úgy, hogy bár fontos emberek közé járni, tulajdonképp most sokkal szívesebben vinnyognék otthon egy sarokban.
Továbbra is szorongok és fáj mindenem és hahaha, aludni, ugyan, azt hogy kell, de legalább amikor éjjel háromkor felriadok valami rémálomból, először dühös vagyok, csak utána rettegek. És már csak egy hetet kell kibírni a karácsonyi szabadságig, és hátha az használ.
