Szombaton nagyjából nyolc órát voltam ébren, egyszer felébredtem ebédelni, aztán hatkor felkeltem, szembesültem vele, hogy aznap estére én valami koncertre ígérkeztem? Lerobbant a villamos, lekéstem az első öt számot, ha jól emlékszem, fél kettőre otthon is voltam, egy telefonhívást leszámítva aludtam fél tizenegyig.
Jó, van valamicske lázam is (nem magas, de mérhető), kapar a torkom, taknyos vagyok és köhögök, fáj a fejem és a szemem, de az igazán durva az a hirtelen és letaglózó fáradtság, ami időnként rám szakad, és olyankor tényleg úgy alszom el, ahogy az angol mondja: belezuhanok, belezuhanok a semmibe.
