Laptop küldetés teljesítve. Megkérdeztem öcsémet, aki velem ellentétben ért a számítógépekhez, és ezt a választ kaptam: "nagyon jó gép, még így is hogy 6 hó garancia van rá. A másik mellett csupán a 3 év gari szólt" szóval újra Lenovo (és végül 9 hónap garanciát kaptam rá). Bár a mezítlábasnál valamivel jobb videókártya miatt akadt meg rajta a
tekintetem, sárkányvadászattal egybekötött világmegmentésre nem lesz elég (nem baj, legalább nem fog hirtelen átesni az életemből másfél hónap mindenféle pixel alapú valóságokba).
Holnap lesz Anathema koncert, és miután áprilistól szeptemberig mindenféle átlátszó kifogásokkal nem vettem meg a jegyet, egy ponton be kellett ismernem, hogy én valójában nem akarok elmenni megnézni őket. Igen, húsz éve megváltoztatták az életemet, katalizáltak egy csomó céltalan és elfojtott hülyeséget bennünk és körülöttünk, és igen, tudom, hogy minden más és egyértelműen sokkal unalmasabb (ám nem feltétlenül rosszabb) lenne, ha az a koncert ott és akkor kimarad - de ez itt és most nem kell, nem kell, nem érdekel. Az elmúlt három lemez egyikét sem sikerült egyben végighallgatnom, az utolsóról konkrétan egy számból sem bírtam negyven másodpercet fegyelmezetten végigülni. Reakcióim az arclekarmolástól a heves káromkodáson át a hitetlenkedő röhögésig terjedtek: biztos jó ez, de nem nekem. Ettől persze még mehetnék koncertre, legalább öt-hat koncertjükön voltam már azóta, hogy számomra értelmezhetetlen zenét játszanak, de azt hiszem, most ráuntam végleg. Ráuntam tényleg. Szeretem őket, cukorborsók és aranyosak, de ha csak zoknit teregetek odahaza péntek este, már akkor is hasznosabban és szórakoztatóbban töltöm el az időmet.
Amúgy pedig három nap lemaradásban vagyok az inktoberrel, ajjaj, durva lesz az az október 31. éjjel, amikor megpróbálom majd (ezt is) behozni.
