sóhaj, sóhaj, sóhaj

Nagyon lehangol a világ mostanában, fontos témákról sincs kedvem írni, mert még a haragnál is erősebb bennem az undor. Végtelenül fáradt vagyok, szombaton már a földön fekve hisztiztem, hogy neeeeeem akarok elmenni sehova sem, de esküvői koccintásokat akkor sem illik kihagyni, ha amúgy sírni tudnék a kimerültségtől. Ennek örömére nem aludtam sokat azóta sem, csak ennek a hétnek legyen vége, csak a következő hétnek legyen vége, nyilván teljesen értelmetlen ilyenekre várni.