Naplót még mindig nem írok, csak valamiféle excelben vezetett kimutatást (cigiztem-e a héten, sportoltam? (haha, ugyan), mennyit költöttem, hány fényképet szerkesztettem netre is feltölthető állapotúra (mostanában nullát), rajzoltam, hány leütést és hány szót írtam, csináltam-e a héten bármi új dolgot, volt-e családi/barátos/egyéb programom, öt jó dolog, mit álmodtam és milyen érdekes linkeket találtam). A számokat viszonylag rendesen követem (te jó ég, tavaly már szintén nyolc órás, irodai munka mellett mennyivel többet rajzoltam! És írtam! És mennyivel kevesebbet kocsmáztam...), a betűket kevésbé, de elég hasznos, hogy nem kell kerek és értelmes mondatokban fogalmaznom, amit azért egy naplónál elvárnék magamtól.
Néha azért beleolvasok, és olyanok vannak benne, hogy "a három király és a királynőik, akik vagy bántani akarnak minket, vagy nem, vagy nem tudom?", hát erre azóta sem jöttem rá, de most eszembe jutott, hogy mindjárt október 31. és nekem addigra kísértettörténetet kell írnom!!! Ne már.
Mostanában mindössze ennyit rajzoltam, és lássuk be, ez nem sok. Elő kéne szednem a ceruzámat, és nekiállni a vázlatnak, amit részint nagyon szeretnék már megcsinálni, részint meg olyan érzés, mintha hirtelen macskává változnék, és visszafelé simogatnának (mondjuk akkor nem kellene rajzolnom és szerintem alapvetően sokkal egyszerűbb lenne az életem) (hadd tépjem le a karját annak a rohadéknak, aki visszafelé simogat). Legfeljebb majd
Irtózatosan fáradt vagyok, nem testben, nem fejben, leginkább szívben, ha van olyan: egyrészről nagy igényem lenne olyan emberek közelében vegetálni egy kicsit, akik mellett biztonságban érzem magam, másrészről nagyon szeretném, ha egyáltalán nem kéne emberekkel bonyolítanom az életem. Hülyeségeket álmodok, a fél napot megmérgezi a bennük rejlő igazság, de néha még így is jobbak a valóságnál.
