Igazából az egész hét borzalmas, nyilván legfőképp a hirtelen pánikreakció szerda délután, mert valaki váratlanul kérdezett tőlem valamit és nem volt rá helyes válasz, és mérhetetlenül elegem van ebből az egészből, leginkább saját magamból, abból, hogy ilyenkor lefagyok és rettegek, elegem van ám nagyon nagyon nagyonnagyonnagyonnagyonnagyon.
Az azért mindenképp érdekes volt, hogy abból, hogy valaki váratlanul kérdezett tőlem valamit és pánikba estem, mindenki feltételezte, munkáról van szó, számon kérhető kötelességről, holott a mit rontottam el már megint és a mennyire megbocsáthatatlanul rontottam el mindent és mindörökre tetszőleges váratlan kérdéstől beüthet, attól is, hogy hány óra van (pedig arra többnyire van helyes válasz, és többnyire tudom is) (és nem is ez volt a kérdés, de még csak nem is munka).
