A különösen kellemetlen hangú emberek mindig megállás nélkül beszélnek, a gond csak az, amikor annyira élesen nyávog valaki, hogy egy operai tömegjelenetén is átüt, hiába tolom ütközésig a hangerőt. Pedig az Aidában sokszor ordít egyszerre az egész szereposztás, na.
Néha már azt hiszem, van mondanivalóm is, de ez pillanatnyilag leginkább az lenne, hogy tudom, hogy melyik négy könyvet kéne megrendelnem, ha majd kedvem lesz olvasni. És melyik öt pólót akarom megszerezni (van vámpíros Order of the Stick!!!!!) (és mióta akarok már egy Gunnerkrigg pólót, esetleg kettőt). Végül is a pólórendelésre minden évben háromszor rápörgök úgyis, és szerintem legalább három éve mindig sikerült megállnom, szóval még nem vagyok teljesen kétségbeesve, és különben is, nemsokára nyár, és pólót kell hordani, hát vannak itt érvek minden irányban.
Túl vagyok az első hónapon, most már akkor is, ha az otthon haldoklást nem számítom bele, egyelőre még életben vagyok, sőt, néha szinte már azt hiszem, tudom, mit kéne csinálnom (ilyenkor általában jön egy váratlan fordulat, és egészen mást kell csinálnom, és azt nem tudom). Az ablak előtt álló fa teljesen kizöldült, és mostanában nem látom a harkályt, aki egy időben szorgosan kopácsolt rajta. Finom a kávé, minden délután kapunk gyümölcsöt, és mindenki döbbenetesen kedves, segítőkész, és okos. Olyan munkahelyem volt már, ahol nem volt mindenki rettenetesen buta, de itt kifejezetten okosak az emberek, ráadásul érdekes egyéniségek, viccesek és jóindulatúak, hát egész elképesztő. Biztos lesz olyan, amikor épp kevésbé leszek faltól falig lelkes (mert épp fejetlenség van és stressz, teszem azt), de egyelőre jó, amennyire csak egy munkahely jó lehet.
