A hobbiboltba olyan parasztos vágyakkal mentem be, hogy tű, cérna (esetleg hímzőfonál), cellux. Sejtettem, persze, hogy rossz helyen járok, bár igazából a vasárnap ezen pontján nekem már a masnis-angyalkás ragasztószalag, a műbőrvarró tű és a, (na, hímzőfonál csak legyen már egy ilyen helyen) is jó lett volna. A vágyott termékekből találtam egy készlet gyöngyöző tűt, ha nagyon alaposan megnéztem, láttam, melyik végén van a lyuk, ahová nyilvánvalóan nem, hogy a hímzőfonalat, de egy pórias cérnaszálat sem tudtam volna befűzni. Értem én, ez azért kell, hogy a tű foka könnyedén átcsusszanjon a parányi kis gyöngyszemeken, ó, hány zacskónyi vegyes gyöngyünk maradt annak idején, gyermekkorunk sötét középkorában, amikor nem lehetett külön célszerszámot kapni, és a varrókészlet legkarcsúbb modelljén is megakadtak féltávon a gyöngyök! És hát hímezni is már olyan passé, én vagyok a szánalmas, hogy nem papírmasézni akarok, dekupázsolni és nemezelni, lehetőleg egyszerre (mellesleg még csak nem is hímezni akartam, csak a hímzőkellékek pont megfeleltek volna a célnak), és mi az, hogy cellux??? Hát fujj. El is szégyelltem magam. Igaz, azt legalább találtam utána a papír-írószer boltban.
De valaki árulja már el, hogy manapság hol lehet tűt és cérnát kapni, mert egy időben a helyi Sparban vettem, de már onnan is kiszorította a gazdasági bőséggel járó árucsökkenés (még egy hipermarketben is feltűnik, hogy hónapról hónapra veszik ki a polcokat, és szűkül a készlet), Röltexet meg gondolom, ott keressek, ahol Ápiszt, a menetrend szerinti időgép feltalálása után kettővel.
